A szubvenció márciusban meghirdetett készpénzesítését, hatalmas előrelépésként, majdhogynem vívmányként kommunikálja a kormány. Holott valójában egyáltalán nincs jelentősége, milyen – virtuális vagy készpénz – formában állapítják azt meg. Az lenne a jó, ha megszüntetnék. Miért?
Nos, szociális segélyt a világon mindenütt csak olyanoknak adnak, akik önállóan képtelenek előteremteni a pénzt alapvető szükségleteikre, azaz a rokkant, súlyos beteg embereknek, a lakosság legfeljebb tíz százalékának. Ehhez képest Ukrajnában a háztartások 65 százaléka szorul rá. Hivatalosan ugyanis az emberek háromnegyede a szegénységi szint alatt él. Arról nem szólva, hogy a kiutalt összeggel nem is a rászorulókat, hanem a monopolista szolgáltatókat támogatják, hisz végeredményben hozzájuk kerül a pénz.
Nem lenne jobb, ha a lakosság végre nem szorulna könyöradományra? Ha hal helyett hálót kapna és hagynák is őt halászni? Ha ne akadályoznák az itt élőket abban, hogy dolgozzanak és ezért méltó béreket kapjanak, nem fojtanák meg őket horribilis adókkal, nem szüntetnék meg a munkahelyüket, ami oda vezet, hogy külföldre menekülnek és nem engednék meg a piacot egyedül uraló szolgáltatóknak, hogy önkényesen, irreális díjakat állapítsanak meg.
Igen ám, de a kormánynak az elmúlt években, úgy tűnik, megérte, hogy gyarapítsa a szegények táborát. Aki szegény, az boldogtalan. Aki szűkölködik, az fogékony a populista ígéretekre és lefizethető. Elég meglebegtetni előtte a készpénzesített szubvenciót vagy a 13. nyugdíjat, odalökni neki egy kétezer hrivnyás egyszeri alamizsnát és máris kész szavazni „jótevőjére”. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás idejére időzítették a „gondoskodás” fentebbi áljótéteményeit. Pedig ezek csupán imitálják a szükséges intézkedéseket. Ahhoz, hogy az emberek ki tudják egyenlíteni a rezsiköltséget, nem választási kampányígéretek kellenek. Arra lenne szükség, hogy felszámolják az energetikai szférában (is) kialakult korrupciót, rendet teremtsenek a kommunális díjszabás terén, demonopolizálják a szolgáltatói szférát és egészséges konkurenciát teremtsenek, hadd döntse el a fogyasztó, kivel szerződik. S ami a legfontosabb, olyan életszínvonalat biztosítsanak, mely mellett nincs szükség a szubvenciónak nevezett könyöradományra.
Értem én, hogy ez számukra kényelmetlen perspektíva, de legalább megpróbálhatnák.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
