Az ukrán politikacsinálók atyai gondoskodásának, mindenre kiterjedő figyelmességének, könnyfakasztó toleranciájának hála, mindazoknak, akik a Gergely-naptár szerint emlékeznek meg Jézus kereszthaláláról és ünneplik feltámadását, húsvét vasárnapján ugyancsak evilági, profán teendőjük is lesz. Ugyanis erre a napra időzítették az elnökválasztás második fordulóját.
Ennél jelképesebb üzenetet nem is kaphattak volna a jelenlegi kormányzattól. S ezt még annak tudatában is fenntartom, hogy az oktatási törvény elfogadásával, valamint a nyelvtörvényben foglaltakkal a hatalom már egyértelműsítette, miként értékeli, hova sorolja be a kisebbségeket.
Elképzelhető, bár nem valószínű, hogy a csinovnyikok egyszerűen megfeledkeztek a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepéről (az ortodox hívek számára sem a voksolás miatt – lévén virágvasárnap – jeles ez a dátum). Mentségül ez sem szolgálhat, mert arra enged következtetni, hogy még a hit is csupán addig magasztos és előbbre való a világi értékeknél, míg politikai érdekek szolgálatában csatasorba állítható.
Nem tudom pontosan meghatározni, hogy ez a „hatalmi feledékenység” mennyire sértheti a vallásos embereket, milyen mértékben zavarja meg a meghitt ünneplést. Remélem, semennyire, hisz ebben a háborúval, létbizonytalansággal, politikai csatározásokkal terhes jelenben oly nagy szükség van fényre, mely elűzi a bizonytalanság homályát. Olyan mérhetetlen a bizonyosság iránti vágy, és oly kevés a biztos kapaszkodó.
Ilyen szorító, az életerőt alattomosan elszívó körülmények közepette minden, múltunk értékeit megidéző, létünk értelmét bizonyító, emberarcú jövőt ígérő pillanat becses ajándék. Ezeket hozzák el szép ünnepeink. Ezektől teljes a húsvét, hisz azt üzeni, nagypéntek sötétje nem emészti el a remény fényét, hanem előkészíti a lélek világosságát, és harmadnapra az ígéret beteljesül.
Ezért annyira fájdalmas és megalázó, ha még ebből is el akarnak venni.
