A végleges szöveg ismerete nélkül szavazták meg a nyelvtörvényt

Egyelőre több a kérdőjel, mint a konkrétum a csütörtökön elfogadott ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Nagy a felháborodás a kárpátaljai magyarok körében, megy a találgatás, terjednek a rémhírek a közösségi médiában. Hogy eloszlassuk a tévhiteket, egy rövid tényleírásra és gyorselemzésre kértük fel Dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az UMDSZ tiszteletbeli elnökét.

– Mi is történt pontosan?

– Az ukrán parlament csütörtökön nagy többséggel – 278 szavazattal – fogadta el a nyelvtörvényként emlegetett, az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról szóló törvényjavaslatot, amit, az ukrán parlament vezetői és az ülésteremben jelen lévő képviselők zöme üdvrivalgással nyugtázott, minek utána elénekelték az ukrán himnuszt. Az aktus fényét és annak hazafias jelentőségét növelendő, az ülésterem vendégpáholyában jelen volt a nemrég a Konstantinápolyi Pátriárka által Tomosszal elismert Pravoszláv Ukrán Egyház (PCU) vezetője és Viktor Juscsenkó korábbi államelnök.

Néhány kivételtől eltekintve a törvényt egyöntetű szavazással támogatták, a magukat „majdanos” identitásúnak tartó parlamenti frakciók: Petro Porosenko Blokk – 106, Népi Front – 66, Szamopomics – 21, Radikális Párt – 21, Batykivscsina – 16 szavazat.

Támogatta még e törvény elfogadását: a Vidrodzsennya Párt frakciójának 4, a Volja Narodu képviselő csoport 7 tagja valamint 37 frakción kívüli parlamenti képviselő. A kárpátaljai származású, illetve magukat ekként exponáló képviselőkből, a támogatólag szavazó képviselők között Luncsenkó Valért (Népi Front) és Horváth Róbertet (Petro Porosenko Blokk) találjuk. Csupán az Ellenzéki Blokk frakcióból nem érkezett támogató szavazat.

Tóth Mihály szerint a szavazati eredményekből és az elfogadás utáni ünneplésből érzékelhető, hogy e törvény elfogadására jelentős politikai egyetértés mellett, mint a képviselők zöme számára fontosnak, jelentősnek tartott aktusra került sor.

Valamelyest árnyékolja e pozitív képet, hogy minden (mint számos más alkalommal is) a házszabály megsértésével történt. Többek között a vonatkozó törvényi előírással ellentétben a végszavazásnál nem állt a képviselők rendelkezésére a törvénytervezet elfogadásra ajánlott végleges szövege. Mi több, az elfogadásra ajánlott módosításokat tartalmazó iratot is csak a szavazással egy időben osztották ki. Ezért mind a mai napig, úgy a képviselők, mint a közvélemény számára ismeretlen marad az elfogadott törvény azon teljes és hiteles szövege, mely végeredményben az államelnök aláírása után érvénybe fog lépni.

Valamint, alkotmánysértő módon, ismét hódolva az ukrán parlamentarizmus egyik legvisszataszítóbb „hagyományának”, ezúttal is rögzítésre kerültek a más, jelen nem lévő képviselő kártyájával való szavazás esetei.

– Mennyiben módosult az eredetileg beterjesztett normaszöveg?

– Erre a kérdésre, a fentebb vázolt, a hiteles, véglegesített szöveg hiányában, a Rada honlapján fellelhető (https://kompkd.rada.gov.ua/uploads/documents/32426.pdf) bizottsági beterjesztés alapján próbálunk meg választ adni. E forrás szerint, többek között:

• Brenzovics László képviselő egyik módosító javaslatának figyelembevételével, törölték a szövegből az 1. cikk 6. és 7. pontjait, melyek a többnyelvűség bevezetésének szándékát, valamint az ukrán nyelv nyilvános lekicsinyítésére tett kijelentések az államrend megdöntésére tett kísérletnek, és így köztörvényes bűncselekménynek minősültek volna;
• Az ukrán nyelvtudáshoz kötött beosztások felsorolását tartalmazó 9. cikkből kiiktatták a parlamenti képviselőket, valamint a Verhovna Rada elnökét és annak helyetteseit. A dokumentum belső ellentmondásaira utal, hogy ugyanakkor, a minden szintű helyi tanácsok képviselői és azok vezetői, valamint a Krími Autonómia Legfelső Tanácsának képviselőire és vezetőire nézve kötelező maradt e kritérium. Utóbbiak számára immár nem kötelező a nyelvvizsga letétele, elegendő lesz a középiskolai végzettséget igazoló okmány, amennyiben ott kötelező tantárgyként oktatták az ukrán nyelvet.
• Az eredetileg beterjesztett szöveghez viszonyítva szűkül a kötelezően kizárólag ukrán nyelven megtartható nyilvános rendezvények köre. A módosulás szerint ez már „csak” az állami szervek és önkormányzatok, illetve az ő részvételükkel létrehozott gazdálkodó szubjektumok által szervezett rendezvényeken lesz kötelező. Igaz, függetlenül attól, milyen részt vállal a szervezésben az önkormányzat, illetve milyen arányban részes a szervezésben részt vevő gazdálkodó egységben az adott önkormányzat;
• A törvény Záró és Átmeneti Rendelkezéseinek 1. pontja 2025-ről 2030. évre módosítja a 21. cikk 3. pontjának, a kötelezően, kizárólagosan csak ukrán nyelven letehető külső tudásfelmérés bevezetésének a határidejét (vagyis azok számára, akik iskolai tanulmányaikat 2018-ban, illetve későbbi években kezdték). E rendelkezést, egyetemben a törvény e részének 3. pontja előírásával, mely szerint azon kisebbségekhez tartozó személyek, akik anyanyelve egyben az EU hivatalos nyelvei közé tartozik, és iskolai tanulmányaikat 2018. szeptember elseje előtt kezdték el, 2023-ig a törvény életbelépte előtt érvényes szabályok szerint tanulnak, az ukrán hivatalosságok úgy kommunikálják, hogy e szabályozás bevezetésével Ukrajna eleget tett a Velencei Bizottságnak az oktatási törvény 7. cikkével kapcsolatos ajánlásainak.
• Az eredetileg második olvasatra beterjesztett szövegtervezet kiegészül azzal a kitétellel, hogy az állam köteles a felnőttek számára ingyenes ukrán nyelvoktatást biztosítani. (6. cikk).

– Történt-e alapvető változás az első olvasatban elfogadott szöveghez képest?

– A fentiekből megállapítható, hogy az elfogadás előtti utolsó percekben a képviselők elé terjesztett, és általuk gyakorlatilag látatlanban elfogadott módosító csomag a törvénytervezet néhány durván sarkos előírásának legömbölyítését, és általában a végleges normaszöveg némi „puhítását” célozta.

És semmiképpen nem annak konceptuális megváltoztatását. Ezért a végleges, valószínűleg a közeljövőben hatályba lépő normatív szöveg pontos ismerete nélkül is határozottan állítható, hogy mindazon kritikai megállapítás (egyetlen kivétel a bűnvádi felelősségre vonás lehetőségének a kiiktatása), melyekkel korábban e jogszabály-tervezetet illettük-illették, sajnos ma is megállják a helyüket.

Az alkotmányjogász kitért arra is, hogy a további események rendjére részben a törvénykezéssel kapcsolatos jogszabályokból, részben a kialakult politikai helyzet logikájából és az elfogadott nyelvtörvény normaszövegéből lehet következtetni.

– A törvényalkotás szabályai szerint, jelenleg (e szöveg megírásának idején, 2019.04.26. délelőttje) az Ellenzéki Blokk képviselői által beterjesztett ügyrendi szabálysértésről szóló határozattervezettel kapcsolatos vitát és határozathozatalt kell megejtenie – hangsúlyozta. – Minek utána a házelnök aláírja az elfogadott törvény szövegét és azt átküldi az államelnöknek.

Miután ő is aláírja, a törvény kihirdetésre kerül az arra kijelölt sajtóorgánumokban és érvénybe lép.

Esetünkben ez utóbbinak van fontos jelentősége, mert annak különböző előírásai egymástól jelentősen eltérő időben jutnak érvényre. Ismerve mind a ház-, mind az államelnök elkötelezettségét e kérdést illetően, gondolom, inkább napok, mint hetek kérdése e jogszabály hatálybalépése.

– Mivel csak a hiteles normaszöveg ismerete adhat reális támpontokat, javaslom, hogy a további kérdések megválaszolásával várjuk meg a törvény érvénybelépését, hivatalos kihirdetését – húzta alá Tóth Mihály.