Kedves, türelmes. Szereti a gyerekeket, el sem tudja képzelni magát más szakmában. A felnőttekkel szemben viszont óvatos, nehezen nyílik meg. Fontosnak tartja a környezetvédelmet és erre neveli gyerekeit is. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Tamási Marianna, a Csongori Általános Iskola alsós tanítónője.
– Mióta van a szakmában?
– Immár huszonöt éve tanítok. A nagyszüleim pedagógusok voltak, édesanyám is erre a pályára készült, de végül könyvtáros lett, majd jegyzőként tevékenykedett a községházán. Én viszont gyerekkorom óta arra vágytam, hogy tanítsak. Hogy miért pont a kicsik? Mert ők könnyebben formálhatók, fogékonyabbak és nagyon szeretek közöttük lenni. Egyébként folyamatosan tanulok tőlük valami újat. Ahogy haladunk az időben, egyre több kihívással és újdonsággal kerülünk szembe mi, pedagógusok is.
– Például?
– Amikor kezdtem, nem volt ennyi technikai eszközünk. Ma már elengedhetetlen a számítógépkezelés ismerete, a világhálón való eligazodás. Eleinte ódzkodtam ezektől, de kénytelen voltam alkalmazkodni, nem maradhatok le a diákjaimtól. Képben kell lennem.
– A gyerekek mennyit változtak az elmúlt évtizedben?
– Sokat, de alapvetően ugyanolyanok: szeretnek játszani és ha megtanítjuk őket rá, szeretnek mesét hallgatni. Csak sok-sok türelemmel és szeretettel szabad feléjük fordulni és akkor kinyílnak, partnerek lesznek a közös munkában.
– Saját gyermekeinél ugyanazokat a nevelési módszereket veti be, mint a tanítványainál?
– Fordítva. Két gyermekem van. Ábel hetedik, Eszter nyolcadik osztályos. Rengeteget tanultam tőlük. Amíg nem váltam szülővé, sok mindent nem értettem. Másként viszonyulok a tanítványaimhoz, mióta számos dolgot szülőként is megtapasztaltam.
– Hány éve kötötte össze az életét a párjával?
– Tizenhat éve házasodtunk össze. Sanyi egészen más szakmában, az építőiparban dolgozik. Egy éve ő is külföldön vállal munkát, de kéthetente hazajön, tehát hosszú időre nem marad távol. Továbbra is próbáljuk megőrizni az anya- és az apaszerepeket, megosztjuk egymás között a feladatokat a gyereknevelés terén.
– Önben nem merült fel az elvándorlás gondolata?
– Nem. Szeretek itt élni. Még ha olykor nehéz is. A nagyszüleim révén kerültünk Csongorra: nagymamán munkácsi származású, nagyapám ukrán nemzetiségű volt, ide helyezték őket tanítani és itt élték le az életüket. A gyerekeimbe is a szülőföld szeretetét plántálom. Jelenleg a szüleimmel élek, mindenben segítjük egymást.
– Amikor hazamegy egy fárasztó munkanap után, mihez kezd legelőször?
– Vannak feladatok, melyeket el kell látnom, hisz családom van. A két kamasz gyerekem később ér haza, mert iskola után még szakköri foglalkozásokra járnak. Régebben melegházi termesztéssel foglalkoztunk, ami sok munkát adott, de már nem foglalkozunk vele. Többek között készülnöm kell a másnapi óráimra, de a mindennapos rutin dolgok után, amikor már elcsendesedik a ház, estefelé, szívesen olvasgatok.
– Hobbi?
– Szeretek kézimunkázni. A quilling a kedvencem. Papírcsíkok feltekerésével virágokat készítek. Azért szeretem, mert azon túl, hogy fejleszti a koncentrációkészséget, segít relaxálni is. De ezt többnyire a hideg évszakokban csinálom, nyáron inkább a virágaimmal foglalkozom. Kedvelem a muskátli minden fajtáját, szeretem termeszteni, babusgatni őket.
– Egy főleg nőkből álló kollektívában gyakoriak a konfliktusok. Hogyan kezeli ezeket? Kitér előlük, vagy megvívja a csatáit?
– Már gondoltam rá, hogy változtatnom kellene eddigi hozzáállásomon, és ahelyett, hogy a békesség kedvéért mindenkire mindent ráhagyok, a sarkamra kellene állnom. De alapvetően békeszerető ember vagyok.
– Úgy tartják, vidéken többnyire lassabban, nyugodtabban telnek a hétköznapok…
– Épp a minap jegyezte meg a fiam családi körben, hogy mintha egyre gyorsabban telne az idő, folyton lótunk-futunk.
– Mekkora a baráti köre?
– Nem túl nagy. Inkább a szomszédokkal barátkozom. De nekem édesanyám a legjobb barátnőm, vele mindent meg tudok beszélni.
– Mindent megtart vagy kidobja a fölöslegessé vált dolgokat?
– A könyvekből sosem elég. A munkahelyemen az osztályban is van egy könyvespolcunk, próbálom a tanítványaimat is rávezetni, mekkora érték egy-egy kötet. Ezenkívül a régi cserép- vagy porcelánedényeket is gyűjtögetem, főleg amelyek családi örökségből származnak. Vannak olyan darabok, amik még a dédnagyanyámról maradtak rám és csak jelesebb ünnepeken vesszük elő. A lányom már bejelentette az igényét rájuk…
– A tűzhely mellett szívesen áll?
– A családom kedvéért bármit szívesen elkészítek. A férjem mindenevő, vele nincs gond. A gyerekek viszont rendelnek ezt-azt.
– Ha megbántják, könnyen kiengesztelődik?
– Lehet, hogy nem mutatom néha, de sokáig bennem marad a tüske. Tudom, hogy meg kell bocsájtani, de egy ideig nem megy.
– A művészetek mely ága áll önhöz a legközelebb?
– A zene. Korábban zongoráztam. Ma is a jó minőségű zenét hallgatom szívesen.
– Egy mulatságban csendesen figyeli, ahogy mások szórakoznak, vagy elsőnek megy táncolni?
– Inkább az első típushoz tartozom, de amikor nyaranta táncházat rendezünk, többek között az iskolában is, azt nagyon élvezem.
– Ha elmehetne egy világ körüli útra, élne a lehetőséggel?
– Amennyiben a családom is jöhetne velem, akkor igen, mert szeretek utazni. A gyerekeim is olyan korban vannak, amikor még igénylik a gondoskodásomat. A fiam kicsit anyásabb.
– Merre indulna egy időutazás során?
– Nagymamám sok szépet mesélt a lánykoráról, bár számos nehézséget is átélt, ezért talán visszafelé mennék.
– Mivel lehet a legkönnyebben felbosszantani?
– A figyelmetlenséggel.
– Van valamilyen mániája?
– Egy ideje rendmániás vagyok.
– Könnyű megríkatni?
– Mostanában már ritkán sírok, amíg kicsik voltak a gyerekek, könnyen elpityeredtem.
– Ha láthatatlanná válhatna, hová lesne be?
– Meglesném a gyerekeimet, hogy viselkednek a velük egykorúak között.
– Mit hiányol a leginkább a gyerekkorából?
– A nagyszüleim nagy hatással voltak rám. Édesanyám mindig dolgozott, emiatt sokat voltunk nagyanyámmal. Nagyon hiányoznak.
– Van bakancslistája?
– Lehet, hogy nem fog sikerülni, de szeretnék megtanulni autót vezetni. Próbálkoztam, bár egyelőre nem túl sok sikerrel.
– Mi doppingolja a leginkább?
– Egy-egy elért eredmény, siker sokszor ad energiát a továbblépéshez.
– Milyen elv szerint éli az életét?
– A tanítványaimnak is szoktam mondani, úgy bánjanak másokkal, ahogy szeretnék, hogy velük is bánjanak.
Magyar Tímea
