Szinte hihetetlen, de bizony majd negyedszázada – idén 24. alkalommal került megrendezésre Tiszapéterfalván – kezdődött a Tiszaháton a Pál család nevével fémjelzett, gyerekek és ifjú pedagógusok számára megálmodott népzenei és néptánctábor. Mint arról korábban is beszámoltunk, idén is hatalmas érdeklődés kísérte a rendezvényt, hiszen több mint 300 fő vett részt a foglalkozásokon. Július 12-én, pénteken viszont mint minden jónak, ennek is vége lett, illett hát igazán emlékezetesre alakítani a táborzárót.
Ebben pedig hiba nem is lehetett, hiszen a zárókoncert moderációját – és a zeneszámokban való közreműködést – Pál István Szalonna vállalta, aki elsőként Tóth Bálint polgármestert, Tiszapéterfalva testvértelepülése, Tápiószecső 9 fős küldöttségét és Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzult köszöntötte.
Pál Lajos, a művész apja viszont már viccelődve vette át a szót, mondván, egyik tanítványa szerint itt még az is megtanult dolgokat a magyar népzene és néptánc világából, aki nem akart.
Persze, a viccet félretéve, itt mindenki akart, hiszen a gyerekek mellett a Hagyományok Háza Hálózat szervezésében 60 ifjú zenepedagógus is képzésben részesült. E képzés okleveleit jelképesen Kosztyu Angéla és Hoffman Erika vehette át. Az említett szervezet a néptáncosoknak is biztosított továbbképzést, hiszen Barna Vivien és Kricsfalusi Miklós, a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai 30 kollégájuk nevében vehette át az okleveleket. A KMPSZ támogatásának köszönhetően a Kölcsey Nyári Pedagógus Akadémia is képviseltette magát, Bíró-Szanyi Anikó és Király András a népzene-oktatási képzés bizonyítványait vette át.
A protokolláris teendőket követően a tanítványok vették birtokba a színpadot. Mi több, nemcsak a színpadot, hanem annak előterét is, mert lendületük és számosságuk okán a frissen felújított tiszapéterfalvai kultúrház színpada igencsak kicsinek bizonyult.
Mert bizony a zárókoncerten hangszercsoportonként és tájegységenként mutatták meg a diákok, hogy mit tanultak.
Az pedig nem volt semmi, hiszen amikor közel 50 ifjú táncos ropta a sóvidéki táncokat, vagy a kalotaszegit, abba még a falak is beleremegtek, bár az sem egy utolsó produkció, amikor tízegynéhány harmonikás és tucatnyi vonós húzza a színpadon.
A búcsúkoncert zárszavában pedig talán Szilágyi Mátyás főkonzul fogalmazta meg legfrappánsabban, hogy miről is szólnak a tiszapéterfalvai népzenei, néptánc- és hagyományőrző táborok. Szerinte ugyanis ami itt történik, az
a „szemlélet diadala”, annak a győzelme, hogy a kárpátaljai magyarok élnek, kultúrájukat becsesnek tartják és gyökereikkel legalább olyan szívósan kapaszkodnak anyaföldjükbe, mint az árvizek tépte fűzfák a Tisza partjába.
Matúz István
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
