Napjainkban rengeteg gyerek és fiatal éli élete nagy részét a világháló különböző platformjain. A szociális média-felületeken beszélgetnek, ismerkednek, tájékozódnak, mit sem sejtve az ebben rejlő veszélyforrásokról.
Internetes zaklatás alatt azt értjük, amikor egy tinédzser sorozatosan és hosszabb ideig szándékos sérelemokozás, megalázás, fenyegetés, kiközösítés, lejáratás áldozatává válik az interneten. Az egész abban gyökerezik, hogy az internet az anonimitás és személytelenség illúzióját kelti, így a bántalmazók azt érezhetik, hogy nem beazonosíthatóak. Tehát azok a gátlások és korlátok, amelyek a személyes kommunikációban megvannak, itt nem érvényesülnek. A személyes kontaktus hiánya pedig még szélsőségesebb tettekre sarkallja a zaklatókat.
Az online bántalmazásnak számos típusa létezik. Néhány éve még gyerekeket öncsonkításra és öngyilkosságra sarkalló játékok terjedtek a neten, ma már főként a következő zaklatási formák jelentkezhetnek:
Támadás: sértő, felzaklató üzenetek küldése sorozatosan;
Lejáratás: rossz hírnév keltése, valótlan pletykák terjesztése, amelyek megszégyenítik az áldozatot (akár hamis fényképek közlése);
Flaming: online „háború”, veszekedés, dühös, támadó, trágár hozzászólások nyilvános fórumokon (gyakran online politikai, vallási, ideológiai vita);
Identitáslopás: Az áldozat e-mail címének, vagy közösségi oldalon a profilja feltörése azzal a szándékkal, hogy a nevében küldjön provokáló üzenetet másoknak;
Becsapás: Az áldozat becsapása, kellemetlen vagy intim információk kicsalása majd megosztása;
Cyber Stalking: fenyegető, megfélemlítő üzenetek küldése, online szokások megfigyelése és ezek felhasználása félelemkeltésre, hogy az áldozat veszélyeztetve érezze a saját biztonságát;
Sexting: szexuálisan provokatív fényképek, videók készítése, és továbbküldése;
Az internetes bántalmazás rendkívül komoly következményekkel járhat.
Az áldozat teljesen visszahúzódóvá válik, szorongani kezd csökken az önbecsülése. Magányos, kerüli az iskolát, esetleg megszökik. Legsúlyosabb esetekben depresszióssá válik vagy kárt tehet önmagában.
MI A MEGOLDÁS?
Elsősorban a szülők, családtagok, barátok és tanárok nagyobb odafigyelésére van szükség. Figyelmeztetni kell a gyerekeket/tinédzsereket a felmerülő veszélyekre, óvatosságra kell inteni őket, mielőtt hozzáférést kapnak a közösségi oldalakhoz. Fontos ellenőrizni, hogy nem osztanak-e meg magukról provokatív képeket. Mindenképp előnyös, ha személyes profiljaik úgy vannak beállítva, hogy a közzétett tartalmak idegenek számára ne legyenek elérhetőek.
Saját érdekükben jobb, ha a tinédzserek nem jelölnek vissza ismeretlen, anoním profilokat, kerülik a sokatmutató képek feltöltését, valamint nem keverednek vaktábanismerkedős oldalakra.
Természetesen ezek sem nyújtanak teljes védelmet. Így, ha egy fiatalon a fentebb felsorolt figyelmeztető jelek bármelyikét tapasztaljuk, azonnal közbe kell lépni. Lehet ez egy megértő beszélgetés, számítástechnikai segítség (ha valakit le kell tiltani, vagy letörölni tartalmakat), rosszabb esetben pedig ajánlott pszichológushoz fordulni.
Dzsurinec Alexandra,
a KISZó médiatanfolyamának résztvevője
