Ukrajnában nem egyszerű az élet. Persze, ezt a mondatot megfogalmazhattam volna úgy is: nem egyszerű az életünk. Csakhogy a Juscsenko–Janukovics–Porosenko trió regnálása után ennyi tartózkodás megengedett, sőt – indokolt.
Azért akadnak jó – vagy legalább annak tűnő – hírek is.
Megtartotta alakuló ülését a parlament. S mikor ezt az írást olvassák, elképzelhető, hogy már új kormánya is van az országnak, mivel az államfő többször nyilatkozta, hogy a rada felállása után néhány nappal a Miniszteri Kabinet tagjai is leteszik az esküt.
Mindez azt jelenti, hogy az új törvényhozó és végrehajtó szervek elkezdhetik teljesíteni a választásokkor és azután tett ígéreteket. Hozzáláthatnak az ilyen és olyan reformok megvalósításához. Elkezdődhet az utak rendbe hozása. Ezt azért tettem mindjárt a második helyre, mivel Zelenszkij nem kevesebb mint 24 000 kilométer jó utat ígért, hát sietni kell, ha az elnöki mandátum lejártáig be akarják fejezni a munkát. Békés úton(!) véget vethetnek a donbászi hibridháborúnak. Emelhetik a nyugdíjakat, a pedagógusok bérét…
Mindemellett üdvös lenne, ha visszahelyeznék jogaikba a nemzetiségeket. Már csak azért, mert aligha lehet demokratikus államot építeni úgy, hogy közben a polgárok millióit másod-, harmad-, sőt negyedrendű páriákként kezelik.
Nem mellékesen ehhez nem szükséges pénz (IMF-hitel), csak jó szándék, politikai akarat és európai gondolkodás.
Az államfő eddigi ténykedését a világpolitikát meghatározó országok vezetőinek többsége – bár óvatosan és módjával – üdvözölte, pozitívan értékelte. Ez minden bizonnyal inkább amolyan előleg, s nem a tettek jutalma. A vizsgák csak ezután következnek.
Kezdődik az új tanév. A Ze csapatnak is becsengetnek, s nekik nem adatott meg, hogy az ábécével vagy a szorzótáblával bíbelődjenek. Itt már az első napon értelmes és tartalmas, hiteles szövegeket kell megfogalmazni, s meg kell birkózni a több ismeretlenes egyenletekkel is.
Nehogy bukás legyen nemcsak a vége, de már az eleje is.
