Borturisztikai konferencia Beregszászott

Nem akármilyen színvonalú, a bortermelés és -értékesítés valamint a turizmus kérdéskörét taglaló rendezvénynek adott otthont Beregszász. Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a beregszászi „Shalom” Alapítvány szervezésében zajlott ugyanis a Borászat és borturisztika Magyarországon: a bor és turizmus nyerő párosítása elnevezésű szakmai konferencia.

A rendezvényt Szilágyi Mátyás főkonzul nyitotta meg, aki a borászat és a hozzá kapcsolódó turisztikai ágazat nemzetgazdasági jelentőségét ismertette, valamint Beregszász és a Bereg-vidék területén újraéledő bor- és gasztro rendezvények eredményeit méltatta. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere ismertette a rendszerváltást követően megszületett és bizony ma is csak gyermekcipőben járó, ám azért lassan kamaszodó Bereg-vidéki borászati és turisztikai eredményeket. Alapvető problémaként nevezte meg

a piacképesség javítását, melyhez elengedhetetlen segítséget jelentettek a magyarországi vállalkozási támagatások.

Rohály Gyula, az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében szervezete szakmai szolgáltatásait ismertette. A borról szólva vitatta „a jó bornak nem kell cégér” igazát, hiszen ma egy termék képviselheti akár a legmagasabb minőséget, ám ha nincs mögötte megfelelő érdekérvényesítés és marketing, akkor óhatatlanul elvész az egyre kiélezettebb piaci körülmények között. Részletesen kifejtette a bor és turizmus egymást erősítő, közös profitot generáló kapcsolatát.

A konferencia szakmai részét Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára vezette fel, aki a magyar hegyközségi rendszer történelmi múltját – a hegyközségek ősének számító „promontóriumok” már a XII. században megalakulnak Magyarországon –, szervezeti felépítését és feladatrendszerét részletezte. A szép számban megjelent, jeles kárpátaljai borászok előtt példaként említette, hogy véleménye szerint a hegyközségi szervezet legnagyobb előnye az, hogy

az adott termőhely borászai-szőlészei le tudnak ülni megvitatni egymás termékének erényeit és hibáit.

Ezenkívül a hegyközségi szervezet másik legfontosabb erényének nevezte, hogy közösen komolyabb ráhatással bírhatnak a törvényhozókra. Ennek volt példának okáért eredménye a borászok ÁFA-liberalizációja és a rosszemlékű pincekönyvek tűzre vetése (aki elfeledte volna, EU-s ráhatásra a Medgyessy- kormány idején, ha Jóska bácsi lement a pincéjébe és a barátokkal megivott 1 liter bort, azt éppúgy kellett könyvelnie, mintha eladott volna 10 hektót).

Mester András, a Kárpátaljai Turisztikai Tanács elnöke az elmúlt 20 esztendő turisztikai változásait ecsetelte a falusi turizmus igényének megjelenésétől a turisztikai vállalkozások és az egységes kárpátaljai turisztikai brand megteremtésének idejéig. Huszár Péter, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók szövetségének alelnöke a szervezete által a tagoknak biztosított segítséget ismertette. A konferencia egyik csúcspontja Gál Zsombor előadása volt, aki a Magyar Turisztikai Ügynökség kiemelt szakembereként szolt arról a rendkívül okosan kitalált és megvalósított munkáról, mellyel a magyar bor új nemzetközi arculatát tervezték meg. A személyes kapcsolatokra épülő, a borászt mint embert és szakembert központba helyező, az ember felelősségét kidomborító koncepció igen sikeresnek bizonyult. Az Ipacs Géza tervei alapján létrehozott képi világ pedig nemcsak formabontó és meghökkentő, de pl. a düsseldorfi borkonferencián abszolút favoritként mutatkozott be, mind a szakma, mind a fogyasztók tetszését sikerült vele elnyerni. Slezsák Zoltán, a Magyar Szomelié Szövetség elnöke, a beregi Chizay borászat szakmai menedzsere a Bereg-vidéken elért eredményeket ismertette a kezdetektől (fajta meghatározás, termőhelyek felmérése stb.) napjainkig, Nagy László, a Beregszászi Szent Vencel Borrend nagymestere pedig a borrend történetéről és a kárpátaljai magyar közéletben vállalt, kultúra és hagyományőrző szerepéről mesélt.

A konferencia záró előadását egy igazi marketing guru és borász „nagyágyú” zárta Rókusfalvy Pál személyében, aki előadásában taglalta azt a közel húszéves munkát, ami Etyeken egy szerelemnek indult és mára életformává lett.

Végezetül nem maradt el a magyarországi és kárpátaljai borok kóstolása sem, hiszen ha a puding próbája az evés, a bor próbája a kóstolás.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó