A demokrácia fogalma az utóbbi időben leértékelődött a politikai világpiacon. Népszerű meghatározása ennek a fogalomnak a népuralom és az egyenjogúság. Sokan úgy vélik, ez az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. Valóban így van ez? – kérdezte a KISZó Dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt.
− Mit jelent a demokrácia a gyakorlatban?
− Napjainkban e fogalom az állam olyan politikai berendezkedését jelenti, melyben az országot alkotó társadalom összes, illetve a törvény által erre feljogosított tagja – és nem egy személy – együttesen gyakorolja a hatalmat. Az ilyen hatalomgyakorlásnak két módja létezik: a közvetlen és a képviseleti demokrácia. Az első esetében az arra jogosultak közvetlenül népgyűlésen vagy referendumon hozzák meg döntésüket, míg a másodikban a nép a legitim, törvényes úton általa megválasztott képviselőin keresztül gyakorolja hatalmát.
− Demokratikus Ukrajnában élünk?
− A fentebbi magyarázat tükrében úgy gondolom, nem lehet kétség afelől, hogy a válasz igen – Ukrajna demokratikus állam. Sokunkban azért merül fel a kérdés, mert tudatunkban a demokrácia fogalma összemosódik a jogállamiság, a jóléti állam, mi több, az egyenlőség és a szabadság fogalmaival, illetve úgy véljük, hogy az előbbi értelemszerűen magába foglalja az utóbbiakat. Harminc évvel ezelőtt, a rendszer- és államváltást megért honfitársaim zöme – jómagamat is beleértve – valóban így vélekedett. Biztosak voltunk benne, ha mi magunk demokratikus úton választhatjuk – és nem a kommunista pártbizottság jelöli ki számunkra – elöljáróinkat, akkor értelemszerűen, szinte automatikusan kitör a jog- és a jóléti államiság, és természetesen egyenlők és szabadok leszünk. Mint kiderült, a dolgok nem pontosan így alakultak. De ez nem jelenti azt, hogy Ukrajna ne felelne meg a demokratikus állam alapvető kritériumainak.
− Túl az elnök- és a parlamenti választásokon, élünk demokratikus jogainkkal?
− A képviseleti demokrácia sajátossága, hogy a polgárok a választások formájában érvényesítik hatalmukat, és az így megformált hatalmi struktúrákat a soron következő, illetve, szükség esetén, soron kívüli választásokon tudják megváltoztatni. De mint a korszerű demokráciák zömében, Ukrajna Alkotmánya is nagyobb horderejű mind helyi, mind országos ügyekben (például: alkotmánymódosítás, területi kérdések, elnevezések stb.) hozott hatalmi döntések megerősítése, legitimálása céljából, elismeri a közvetlen népakarat kinyilvánításának jogát, illetve szükségességét. Igaz, a kérdést szabályozó, jelenleg hatályos törvény ennek megvalósulását országos szinten gyakorlatilag kivitelezhetetlen feltételekhez köti. Míg helyi szinten érvényes törvényi szabályozás hiánya teszi lehetetlenné eme alkotmányos jog gyakorlását. Vázolt esetünk ékes gyakorlati példája lehet a demokratikus és a jogállam közötti különbségnek.
− Hová fordulhat az, aki úgy érzi, megsértették emberi jogai és a demokrácia megélésében?
− A közügyekben való részvétel, így a választáshoz és a megválasztáshoz való jog ma már az alapvető emberi és szabadságjogok szerves része, melynek biztosítása kötelessége minden magát civilizáltnak tekintő államnak. Megsértése esetén bírósági úton lehet jogorvoslatot elérni. Amennyiben az nem vezetne eredményre, a polgár nemzetközi jogsegélyért is fordulhat. E jog érvényesítését, illetve az államok részéről való szavatolását számos nemzetközi intézmény, így az ENSZ 1966. évi Polgári és politikai jogok egyezségokmányának betartását felügyelni hivatott Bizottsága, illetve az Európa Tanács tagállamainak polgárai számára – Ukrajna 1995-től tagja e szervezetnek – az Emberi Jogok Európai Bírósága biztosítja.
Csuha Ivett
