Kertész Dániel gyerekként kezdte el építeni focista karrierjét. Legutóbbi sérülése sem tántorította el a pályától. Fokozatosan fejlődik, egyre céltudatosabban halad előre. A kapus elérhető álma, hogy idővel magyarországi NB I-es csapatban védjen. ()
– Gyerekkori mókából szenvedély?
– Az iskolában minden szünetben fociztunk. Szerettem futni a labda után, de valahogy mindig a kapuban kötöttem ki, így lettem hálóőr – meséli a tizennyolc éves csapi srác. – Adódott egy lehetőség, hogy edzésekre járjak a csapi Lokomotivba. Apa vitt heti háromszor. Az egyik meccsre kijött egy megfigyelő, aki elhívott a Tarpa SC-be. Ott már mindennap volt edzésem, plusz hétvégén mérkőzések. Komolyabb szintre léptem már úgy 11-12 éves koromban. Ott fektettük le az alapokat. Eleinte sokat sírtam, aztán megszoktam.
– Hol folytattad?
– U14, U15-ös csapatban játszottam, onnan pedig az újpesti egyletbe igazoltak át. Amikor az UTE-ben fociztam, onnan már csak 1-2 havonta jártam haza, de azt már könnyebben megszoktam, tetszett a város is, hamar beilleszkedtem. Az U15-ben töltött félév alatt az NB I-ben nyolcadikok lettünk, az U16-tal pedig megnyertük az NB II-t. Aztán átjöttem Gyulára, a Grosics Akadémiára. Már két éve itt játszom, a harmadik, utolsó évemet töltöm, most az U19-ben. Reméljük, hogy lesz esélyem feljebb jutni, most a foci az első, a továbbtanuláson emiatt nem is gondolkodom.
– Nehéz a kettőt összeegyeztetni?
– Nem állok rosszul, négyes átlagom van, az angol érettségit már meg is szereztem. Az órán figyelek, megjegyzem a hallottakat, így már a kollégiumban nem sokat kell tanulnom.
– Nemrég eltört a kezed.
– Négy hónapig volt gipszben. Háromszor tört el egymás után ugyanaz a rész. Az egyik bemelegítésnél történt a baleset. Azt a meccset még végigvédtem, utána mondták, hogy baj van. Sínbe rakták, kétszer is. Három hét után levettem a rögzítést, újabb törés, műtét. Elkezdtem az edzéseket, újra eltört. Még csak most jövök rendbe, és látok neki a tornázásnak. A sérülések szellemileg is megviselik az embert. A szalagok rendben vannak, erősnek erős a kezem, csak nem lesz egyenes a kisujjam… Ilyesmi előfordul. Az izomsérülésekre oda tudok figyelni a megfelelő nyújtásokkal, étkezéssel, folyadékbevitellel, magnézium szedésével, ám a törést nem lehet kivédeni.
– Mitől lesz valaki jó kapus?
– Jó, ha az illető magas, fontos a gyorsaság, hogy a kapus jól jön-e ki a labdáért. Manapság alapvető, hogy a kapus labdakezelése is jó legyen. Előny, ha kétlábas. Az én bal lábam fejlesztés alatt áll, jobbal már egész jól rúgok.
– Mi az erősséged?
– A lábjátékomat dicsérik. Azt mondják, vezéregyéniség vagyok. Egyre jobban érzem a kiugrásokat. Fejlődök a hosszú labdák leolvasásában is. Ezen dolgozom a legtöbbet most.
– Emlékezetes meccsek?
– Több is akad. Például a volt csapatom, az Újpest ellen nemrég játszott mérkőzés is izgalmas volt. Egy–nullára megvertük őket hazai pályán. Amikor pedig még az Újpestnél voltam, a Fradi elleni 2:1-es győzelem jelentett sokat.
–Melyik a kedvenc csapatod, és van-e példaképed?
– Magyarországon nincs favorit. A külföldiek közül a Real Madridnak szurkolok már vagy tíz éve. Játékosok közül Alisson Becker számít etalonnak, őt sokat nézem, elemzem. Szimpatikus a lábjátéka. De akár mondhatnám az Juventus kapusát, Szczesnyt is.
– Milyen ütemben fejlődsz?
– Úgy érzem, nemcsak az edzések, a kor is dob a fejlődésemhez. Szerintem most többet fejlődök, mint például az U16-ban, akkor még nem volt ott a fejem. Most már fontosabb a sorrend. Jobban megy a koncentráció. Ami nem életbevágó, háttérbe szorítom.
– Szoktál valamilyen rituálét végezni meccsek előtt?
– Nem. Kabalákban nem hiszek. Istenben bízom. Minden mérkőzés előtt imádkozom.
– Hobbi?
– Videójáték. Fifázok. Szeretek meséket is nézni. Az Énekelj! az egyik kedvencem.
– Le kellett mondanod valamiről a foci miatt?
– A szüleimet ritkán látom, kb. kéthavonta. Ez elég nagy áldozat. De lemondtam például a gyakori bulizásokról is. Nem fér bele, hogy minden hétvégén szórakozni járjak. Erre nem is vágyom igazán a focizás mellett. Inkább, amikor Csapon vagyok, a haverokkal szívesen elmegyek valahová.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik erre a pályára adnák a fejüket?
– Idővel úgyis rájönnek, az a legfontosabb, hogy képesek legyenek koncentrálni, összpontosítani minden helyzetben. Ez jellemzi a profit. A korral jön a jobb ítélőképesség. Már én is jobban átlátom, mi az, ami hátráltat, és mire kell odafigyelnem, hogy még jobb legyek. Nem iszom kólát, nem dohányzom, nem fárasztom le magam feleslegesen.
– Milyen tévhitek vannak a focistákkal kapcsolatban?
– Azt gondolják róluk, hogy buták. Többségüket nagyképűnek is tartják.
– Cél?
– A legnagyobb vágyam, hogy Magyarországon ismert focista legyek, az NB I-ben védjek.
– Ki a legnagyobb drukkered?
– Szerintem apa. Ő elég kritikus is, meg gyakran aggodalmaskodik. A másik pedig nagyapa. Amikor tud, kijön a meccsekre, nyomon követi a csapatommal kapcsolatos híreket. Természetesen anya is bízik bennem, csak ő másképp. Apa ért a focihoz, ő korábban rúgta a bőrt megyei szinten, csak eltört a lába, nem jól forrt össze, így abbahagyta. Talán ezért is izgul annyira a sérüléseim miatt.
Simon Rita
