Kárpátaljai magyar vadászemberként hatalmas élmény részt venni az anyaországi vadásztársadalom vérkeringésében. Az együvé tartozás érzése, a „kasztokon” és vagyoni helyzeteken átívelő barátságok, a közös szenvedély közös megélése mind olyan hatalom, mely éppúgy erőt tud adni a mindennapok kihívásaihoz, mint az ébredő, tavaszi erdő tisztása felett pisszegve-korogva áthúzó szalonkák, vagy a dérharmatos hegyoldalban ősvilági hangon megszólaló szeptemberi szarvasbika. És bizony így volt ez az elmúlt hétvégén Pákozd-Sukorón a 2019-es Országos Vadásznapon és Vadgasztronómiai Fesztiválon, a hatalmas vadászati összejövetelen, ahol ismerős és ismeretlen zöldkalaposok találkoztak, hogy megbeszéljenek múltat és jövendő terveket. A Világjáró Magyar Vadászok Klubja Kárpátaljai Tagozatának titkáraként pedig mindennek részese lehetettem jómagam is.
A rendezvényt természetesen megtisztelte jelenlétével és gondolataival dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes aki a magyar politikum vadászok érdekében kifejtett tevékenységét ismertette. Aláhúzta a kamarai rendszer megújhodásának látványos eredményeit, és
ismertette mindazt a bürokratikus harcot, amit a két legnagyobb hagyományokkal rendelkező közép-európai vadásznemzet – a cseh és a magyar – folytat a brüsszeli aktatologatókkal
(itt emelném ki, hogy az EU korifeusainak nagyon nem tetszik a magyar fegyvertörvény, mely emberi, a szó eredeti értelmében liberális követelményrendszert támaszt a vadászokkal szemben). A miniszterelnök-helyettes részletesen szólt az afrikai sertéspestis elleni harcról is, és nem rejtette véka alá a magyar vadásztársadalommal közös véleményét, mely szerint ha az ukrán és román szakhatóságok olyan fokú intézkedéseket foganatosítottak volna, mint Magyarország, akkor sokkal könnyebben megfékezhető lenne a kór. Szólásra emelkedett dr. Kovács Zoltán, aki a 2021-es „Egy a természettel” Vadászati Világkiállítás biztosaként a tervezett nagy volumenű rendezvénysorozat jelentőségét ismertette. Kovács úr különben nemrégiben vette át a főszerkesztői stafétát attól a dr. Zoltán Attilától a Nimród vadászújságnál, aki 28 esztendeig vezette a lapot. Az új főszerkesztő pedig – a Barangoló szerkesztőjének szubjektív véleménye szerint – jelentős frissülést hozott Magyarország leghíresebb vadászati szaklapjába. Csak így tovább, főszerkesztő úr, hiszen a nagy elődök köteleznek! Mészáros János, a Székesfehérvári Egyházmegye címzetes apátja vadászáldást mondott a megjelentekre, Bodrogi Gyula és Koncz Gábor színművészek pedig a magyar vadászat nagyköveteivé neveztettek ki.
Ugyanakkor a rendezvény savát-borsát egy kárpátaljai nimród számára az igaz barátokkal való találkozás jelentette. Elbeszélgetni Hídvégi Béla bácsival, a magyar vadászat elképesztően agilis doyenjével. Élvezni Lipp Adrienn mindent és mindenkit tavaszi napsugárként beragyogó társaságát, elbeszélgetni dr. Kun Edittel lélekről, szellemről, vadászatról – horribile dictu – divatról. A sárga vadászirigység legmélyebb bugyrait megjárni – a vadászembernél és kankutyáinál irigyebb istenteremtménye nincs a Fennvalónak – Németh Attila csodálatos trófeagyűjteményét látva. Kezet szorítani a Nimródot majd három évtizedig vezető dr. Zoltán Attilával, szót váltani Szollár Andrással, a Holland-Holland magyarországi képviselőjével, a sörétlövés egyik legkiemelkedőbb oktatójával és „füstölögni” egy jót Németh Balázs, alias Space Cowboy-jal az elöltöltős vadászat magyarországi meghonosítójával – no mindez jelentette csak igazán az „egyvérbőlvalóság” esszenciáját.
Mindemellett persze nem mehetünk el a hamar agarak, sebes sólymok, könyvcsemegék és gasztronómiai csodák, álomfegyverek és vadászálmok kavalkádja mellett, de
a lényeg és a tanulság amúgy is kifejezhető három szóban: Ukrajnának tanulnia kell!
Tanulnia, mi a vadászati kultúra, a korszerű vadgazdálkodás, az etikus vadászviselkedés, az európai vadászati jogrend és a vad tisztelete. Remélem, új utakra váltó országom képes lesz tanulni. Ha másból nem, hát akkor a szomszédok jó példájából, hiszen a vad és vadászat nem ismer, nem ismerhet, országhatárokat.
Matúz István
