Megszokott, hogy a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban magyarországi vendégszínészek, teátrumok lépnek fel a helyi színházjárók nagy-nagy örömére. Utóbb Fazekas István Pilátus éjszakája című történelmi drámáját láthatták Gregor Bernadett és Jánosi Dávid, az Újszínház színművészeinek előadásában. A darabot a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség meghívására, az Ars Sacra Fesztivál beregszászi eseményeként mutatták be. Mint azt Bunda Rita, az egyházközség kulturális szervezője elmondta, immár hatodik alkalommal csatlakoztak a Kárpát-medencében megszervezett rendezvényekhez, melyeknek célja, hogy a néző a művészetek által nyerjen betekintést a hit világába.
– Közel kétezer évet repülünk vissza az időben, nagycsütörtök éjszakájára, Jézus perére. Amikor Jézust hamis prófétaság vádja miatt elítélnék, akkor érkezik Jeruzsálembe Poncius Pilátus, Tiberius császár procuratori rangú helytartója Iudaea provinciába. Pilátust megzsarolják, ha szabadon engedi a vádlottat, többé nem a császár barátja. Hogy mivel tudnak egy ilyen befolyásos embert megzsarolni, egyrészt ezt vizsgálja a színdarab. Másrészt Pilátus feleségének, Claudiának egyetlen mondata, amikor azt üzeni urának, ne avatkozzon ennek az igaz embernek a dolgába, mert nagyon nyugtalan álma volt az éjjel miatta. Előző este a házaspár Jézusról beszélgetett, tehát Pilátus hazavitte a hivatali problémát, ami arról tanúskodik, hogy kettejük között nagyon szoros kötelék van – mutatta be a darabot röviden Fazekas István drámaíró.
A dráma érdekfeszítő és elgondolkodtató volt, az előadás után mindkét színművésszel elbeszélgettünk a darabról, a színészi életről, akik nem mellesleg először jártak Kárpátalján. Előbb természetesen Gregor Bernadettel, aki Pilátus feleségét, Claudiát alakította.
– Szerintem egy drámai szerepet is lehet „izgalmasan” eljátszani, mégpedig akkor, ha van egy érdekes előzménye, nem lehet azonnal drámával kezdeni. Megmutattuk, hogy tulajdonképpen Claudia is egy hétköznapi nő, aki el akar menni a férjével vacsorázni, ám amikor megérkezik a párja, megérzi rajta, hogy baj van… Egyébként én a pályám nagy részében drámai szerepeket játszottam, a vígjátékok csak később találtak meg.
– Filmvásznon kevesebbet láttuk, jól gondolom, hogy inkább a színpad áll önhöz közelebb?
– Valóban kevés mozifilmben játszottam eddig, szám szerint kettőben, és pár sorozatban. Most ismét lett volna lehetőségem filmezni, de úgy éreztem, hogy én ezt nem szeretném, mert ahol én jól érzem magam, és otthonosan mozgok, az a színpad. A forgatási élményeim nem túl jók, ugyanis reggel hétre a helyszínen kell lenni, több órát várakozni… És előfordult az is, a nap végén hazaküldtek úgy, hogy nem kerültem sorra. Talán annyi szól mellette, ha valamit elrontunk, meg lehet ismételni. Ezzel ellentétben a színház élesben megy, ott nincs javítási lehetőség, ez a pillanat művészete, ezért mindenféleképpen hozzám a színház áll közelebb.
– Amikor néztem a darabot, feltűnt, mennyire hasonlít Kleopátrára…
– Most, hogy mondja, Kleopátrát szívesen eljátszanám. Másodéves főiskolás voltam, Vámos László volt a művészibeszéd-tanárunk, és az osztályban mindenkinek kiosztott egy-egy Shakespeare főszerepet. Én Kleopátrát kaptam, két jelenetet kellett megtanulni a vizsgaelőadásra, amit nagyon élveztem. Ám tudtam, hogy ez negyvenhez közeli nőnek a szerepe, nem lehet korábban eljátszani.
Most már korban ott vagyok, és arra várok, hogy hátha egyszer még belebújhatok Kleopátra bőrébe.
– Volt idejük szétnézni a városban?
– Igen, sikerült, és az a jó a mi szakmánkban, hogy sok helyütt vendégszerepelünk, most például Beregszászban. Egy kellemes ebéd, séta után feltöltődtem, és kivirulva álltam színpadra. A város nagyon szép, az emberek is kedvesek, a közönség is fantasztikus volt, nagy szeretettel fogadtak.
Jánosi Dávidot a Jóban Rosszban sorozat Nemes dokijaként ismerhetjük, a színész első perctől, 2005 óta játszik a játékfilmben. Beszélgetésünk során kiderült, ugyanolyan jól érzi magát a kamerák előtt, mint a színpadon.
– Nem tudnék sorrendet felállítani, mit szeretek jobban. Mindkettőt másért szeretem. A színházban az a jó, hogy ott az ember egy lelki folyamatot is meg tud mutatni, a sorozatban pedig gyors és kis jeleneteket veszünk fel, ezért sokkal könnyedebb műfaj, és ott a színész egy kicsit a saját karakterét is hozhatja.
– Pilátus egy komoly, határozott helytartó volt, a császár barátja. Közel állt önhöz ez a szerep?
– Egy színész sem tud teljesen kibújni a saját bőréből, de persze vannak dolgok, melyek közelebb állnak az emberhez. Egyébként a határozottság, az erőteljesebb fellépés talán jellemző rám, de ez sem mindig. Pilátus eljátszása nem okozott nagyobb gondot, csak az a baj, hogy elég ritkán játsszuk a darabot és nagy kihagyásokkal, ezért
sokszor úgy érezzük Bernivel, hogy nem vagyunk igazán összeszokva a színpadon, ami nem tesz jót a darabnak.
– Van szerepálma?
– Monte Cristo grófja a kedvenc regényem, nem hiszem, hogy erre a színpadon valamikor lenne-e lehetőség, inkább filmen, ebben nincs színpadi adaptáció, ezért azt hiszem, ez szó szerint álom marad. Most viszont nagyon jó érzés volt itt játszani, méghozzá Pilátusként, éreztük azt a szeretetet, ami körbevett minket, mindez megtisztelő és megható volt.
Hegedűs Csilla
