Sípok, szelepek, húrok. Az orgonafesztivál dallamai

Megnyitotta kapuit a Natalija Viszics nevét viselő XI. Nemzetközi Orgonafesztivál. Már hagyománnyá vált, hogy a kellemes őszi ungvári napokat a Megyei Filharmónia unikális fesztiválprogrammal színesíti.

Idén a varázslatos orgonaszó mellett a trombita, szaxofon, fuvola és a hegedű elbűvölő hangja is felcsendül. A neves helyi előadóművészeken kívül kiváló odesszai, kijevi, hmelnickiji és magyarországi fellépőket is várnak. Mint azt Bacsinszky-Marosán Ágnes a KISZó-nak elmondta, idén igyekezett még inkább kiszélesíteni a repertoárt, hogy minél több embert szólítsanak meg.

– Tavaly nagy sikert aratott a jubileumi programunk, az volt az első, amit én állítottam össze – magyarázza a filharmónia művészeti vezetője. – Idén is szeretettel várjuk a messzebbről érkezőket is. A rendezvénysorozat megnyitóján Hazsó Katalin orgonistánk a filharmónia szimfonikus zenekarával lépett fel. Huszonhatodikán Odesszából jön hozzánk Olekszij Petuhov jazz-triója, elsején pedig Hmelnickijből egy orgonista, egy hegedűművész, illetve az ottani művészeti vezető, aki fuvolázik. Október negyedikén zárunk, az ungvári Olga Csundak szólaltatja meg az orgonát a fúvós zenekar kíséretében. Míg korábban elsősorban fiatal zenészeknek adtunk lehetőséget a fellépésre, az utóbbi időben különböző korú zenészeknek biztosítunk lehetőséget. Elég specifikus ez a fesztivál, mivel nem sokan hallgatnak efféle muzsikát.

Épp ezért döntöttünk úgy az idén, hogy bővítünk a repertoáron, és nemcsak orgonistákat kérünk fel a szereplésre, hanem egyéb hangszereket is belecsempészünk a programba.

Számunkra az az elsődleges, hogy a nézőket szórakoztassuk, hogy kedvüket leljék az öt változatos koncertben. Szerencsére manapság sokkal több ember jár a filharmóniába, a fiatalok is egyre inkább kedvelik a komolyzenét.

A magyarországi fellépőkkel a színfalak mögött sikerült beszélgetnünk. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjai számos külföldi fellépésen vannak már túl, ám Kárpátalján első ízben járnak. A három fiatalember gyorsan összehangolódott, nagy elánnal látott neki a közös munkának. Lehetőségük adódott ungvári szakmabeliekkel is diskurálni. A zsurnalisztának átszellemülve ecsetelték a programjukban szereplő Ritter-szonáta különlegességét, vagy épp azt, hogy

a barokk gyöngyszem, a Trumpet Voluntary (John Stanley) milyen jól szól az egykori zsinagógában, majd röviden magukról is meséltek.

Kőházi Attila Kiskőrösről érkezett. Tizenegy éve trombitázik. Úgy véli, egyre több fiatal érdeklődik a klasszikus zene iránt.

– Megjegyzem, a népszerűsítés érdekében számos kecsegtető ajánlattal állnak elő, ami ösztönzi az ifjúságot arra, hogy ellátogassanak ilyen rendezvényekre – vélekedik a húszéves zenész.

Zsilka Alan egy nemzetközi versenyről érkezett Kárpátaljára. A felvidéki származású orgonista tizennégy éves korában kezdett el a zenével foglalkozni. Mint elmondta, a kántorkodás révén jött szóba nála ez a hangszer.

– A műfaj virágzóban van, sok az orgonakedvelő, ami talán annak köszönhető, hogy egyre több jó minőségű hangszer épül Magyarországon – fejti ki véleményét Alan.

– Habár elég kevés olyan mű van manapság, amelyhez ez a hatalmas hangszer szükséges, van benne potenciál. Az orgonisták élete szorosan összefügg a kántorkodással és a kamarazenéléssel – teszi hozzá Gici Balázs. A győri zenész nagyon sok hangszert kipróbált már: harsonázott, fuvolázott, csemballózott, ám leginkább az orgona fogta meg.

A rendezvény egyik támogatója, többek mellett, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa.

A koncert végén Ivan Mikita, a filharmónia igazgatója megköszönte a támogatást Buhajla József ungvári főkonzulnak, akivel együtt emléklapokat nyújtottak át a fellépőknek.

Simon Rita

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó