Ukrajnában 2014 óta hallunk a decentralizációs folyamatokról, azok jelentőségéről. Néhány megyében azonnal hozzáláttak az aktuális törvény megvalósításához, Kárpátalja viszont országos viszonylatban az utolsó helyet foglalja el a kistérségi társulások megalakítása terén. Hogy mit is takar ez a fogalom, hogyan kellene elkezdeni és milyen hatással lesz az életünkre, arról dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökét kérdeztük.
− Kezdjük az alapoknál. Mi is az a decentralizáció, és miért van rá szükség?
− Általános értelemben – az államigazgatást illetően – a decentralizáció fogalmán a centralizálás-központosítás ellentétjét értjük. Olyan szervezeti módosítást, mely során nemcsak bővül az alacsonyabb közigazgatási – például a helyi – szervek hatásköre, hanem az ilyen jogosítványok gyakorlását illetően növekszik önállóságuk és döntési autonómiájuk is. Ezt a hatékony kormányzásra, illetve a döntéshozatal optimalizálására való törekvés teszi szükségessé,
hiszen nyilvánvaló, hogy a polgárhoz legközelebb álló szinten meghozott döntések szolgálják leghatékonyabban mind a köz, mind pedig az egyén érdekét.
Decentralizációs politika folytatása, az erre való törekvés ma már a korszerű jogállamiság egyik ismérve, melyre nemzetközi dokumentumok, például a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája kötelezi is az államokat.
− Sokan az adók helyben maradását, ezáltal a helyi költségvetés növekedését emelik ki.
− Valóban, az ukrán közbeszédben, a területi közösségek – tanácsok, falvak, városok – önkéntes egyesülése mellett agitálva, előszeretettel használják a decentralizáció fogalmát, és annak értékeként az egyesült helyi közösségek sokkal előnyösebb költségvetési-pénzügyi besorolását jelölik meg. Számomra egyáltalán nem világos, mi köze van a 2014. évi, A territoriális közösségek önkéntes egyesüléséről szóló törvénynek, valamint a 2014-ben, a kormány által jóváhagyott, A helyi önkormányzatok és a hatalom területi szervezésének koncepciója című dokumentumnak a jelenleg folyamatban lévő helyi önkormányzatok és járások összevonásához.
Hiszen maga az összevonás, a helyi és járási önkormányzatok számának drasztikus csökkentése pontosan az ellenkezőjét, vagyis a koncentrációt kell hogy jelentse.
Nevezett Koncepció szerint ezekre az összevonásokra azért van szükség, mert a jelenlegi kis lélekszámú községek (közösségek), eszköz-, létesítmény- és megfelelő infrastruktúrahiányuk okán alkalmatlanok azon széles körű – lényegében a mai járási, illetve megyei alárendeltségű városokkal megegyező – önkormányzati feladatkör ellátására, melyet egy később megalkotandó törvényben határoznak meg számukra.
Azt sem igazán értem, hogyan szünteti meg maga az összevonás ezt az alkalmatlanságot. Például, honnan és hogyan tesz majd szert az ekként összevont közösségek összessége a rájuk ruházott feladatok ellátásához szükséges közintézmények elhelyezéséhez szükséges épületekre? Milyen forrásból fogja kiépíteni a közigazgatási, egészségügyi, közlekedési, oktatási stb. intézmények jelenleg teljesen, vagy javarészt hiányzó infrastruktúráját?
És talán a legproblémásabb: honnan és hogyan tesz szert azok működtetéséhez szükséges szakemberekre?
Nem gondolom, hogy a helyben hagyott adóbevétel erre egymagában megoldást jelentene, különösen ott, ahol a térség adottságai miatt alig képződik adóbevétel.
− Az átrendeződéssel az állam teljesen kivonja magát a finanszírozás és a felelősség alól?
− Igen, akár így is értelmezhető, legalábbis, amennyiben nem kapunk választ a fentebb vázolt kérdésekre, és amennyiben nem nyújt garanciákat a leosztott feladatoknak a helyi adóbevételektől független minimális normatív finanszírozására.
− Mi változik a polgárok életében?
− A városok, illetve a járási székhely funkcióját jelenleg is ellátó települések lakosainak mindennapi életében nem számíthatunk lényeges változásra, hiszen az adminisztratív, egészségügyi, oktatási, közbiztonsági stb. szolgáltatásokat ott és olyan módon vehetik majd igénybe, mint azelőtt, mielőtt néhány szomszédos község önkéntesen egyesült volna lakhelyükkel.
A csatlakozott községek lakosainak bizonyos szolgáltatások miatt, melyeket korábban helyben, a helyi tanácsoknál, intézményeknél kaphattak meg, ezután a hromada központjának választott településre kell menniük.
Arra is fel kell készülni, hogy a társulás irányításában nem feltétlenül élvez majd prioritást a csatlakozott kisközség problémája. A legelőnytelenebb helyzetbe, valószínűleg, az infrastrukturális és káderfeltételekkel nem rendelkező település bázisán egyesülő községek lakosai kerülnek majd. Hiszen lakóhelyükön a jelenleg létező közigazgatási, egészségügyi és oktatási lehetőségek megszűnnek vagy jelentősen leszűkülnek. Ugyanakkor az új községi központban sem áll majd rendelkezésre az igényelhető szolgáltatások teljes palettája, ezért ilyen ügyeik intézése céljából továbbra is a volt járási központot kell majd felkeresniük. Előfordulhat, hogy a földrajzilag még távolabb fekvő, ugyancsak összevont új járások központjában nyújtanak majd számukra megfelelő szolgáltatást.
− A polgármesterek helyett elöljárók lesznek. Mivel jár ez a módosítás?
− Az említett önkéntes egyesülésről szóló törvény a községi elöljárónak (sztároszta) egyetlen közhatalmi funkciót határoz meg. Történetesen azt, hogy tagja az összevont tanács végrehajtó bizottságának. Egyébként mind a lakhelye szerinti településen, mind az összevont tanácsban kisegítő, tanácskozói feladatai, illetve jogosítványai vannak.
− A kistérségek kialakulásával új közintézmények – orvosi rendelők, adminisztrációs szolgáltató központok – alakulnak. Megkönnyíti vagy épp ellenkezőleg, megnehezíti a lakosok ügyintézését ez a lehetőség?
− Amennyiben valóban létrejönnek ezek az intézmények, és megoldódnak azok a problémák, melyekről fentebb szóltam, akkor talán legalább részben kompenzálódnak azok a hátrányok, amelyeket a helybeni intézmények elsorvasztása okoz majd a „nem hromadaközpont” településeknek.
− Ön hogyan tartaná megfelelőnek a folyamat véghezvitelét?
− Azt egy hosszabb tanulmányban szívesen kifejteném, már amennyiben az erre illetékesek kíváncsiak lennének a véleményemre. Itt röviden annyit, hogy így bizonyosan nem. Mert esetünkben, egy közismert mondással élve, a lovak elé fogták a szekeret. Ugyanis ez a decentralizációnak nevezett folyamat alkotmányellenes, hiszen Ukrajna Alkotmánya nem ismer „egyesített territoriális közösség (hromada)” közigazgatási egységet. E nagy horderejű reformot, mely magában foglalja az ország közigazgatási berendezkedésének teljes átformálását, az alkotmány megfelelő módosítása – melynek tartalmaznia kellene a megyei és járási közigazgatási szintek megváltozott feladat- és hatáskörének, valamint hromadának mint közigazgatási egységnek a meghatározását – nélkül elindítani, szerintem vagy
a szakértelem hiányáról, vagy kalandorságról tanúskodik.
Mert teszem azt, mi van akkor, ha a parlamentben nem lesz meg a szükséges szavazatszám az egyébként még be sem nyújtott alkotmánymódosítás elfogadásához? Akkor vissza az egész? Vagy az történik, hogy a meglévő, lehet, hogy idejétmúlt közigazgatási rendszert szétvertük, és mint számos, más területeken megejtett „reform” esetében is tanúi lehettünk, semmi jobbat, értelmesebbet nem hoztunk létre helyette.
Csuha Ivett
