Ukrajnában gőzerővel zajlik a közigazgatási reform, amelynek keretében Kárpátalja jelenlegi 13 járásából mindössze három vagy négy maradhat csak meg. Ennek a folyamatnak ismét csak a helyi magyarság láthatja a kárát. Amennyiben megtörténik a tervezett járáshatárok átszabása, az új területi-adminisztrációs képződményekben a minimálisra csökken közösségünk aránya, ami jelentősen nehezíti majd az érdekképviselet hatékonyságát.
Az elmúlt időszakban alaposan rájárt a rúd a kárpátaljai magyarságra. A 2017 őszén elfogadott új oktatási törvény az elemi iskolák szintjére kívánja száműzni a magyar nyelvű kisebbségi oktatást, az idén tavasszal jóváhagyott nyelvtörvény pedig még tovább szűkíti az anyanyelvhasználati jogokat, már-már a háztartások szintjére visszaszorítva azt. A még 2012-ben átszabott választókerületek az idei előrehozott parlamenti választáson ütöttek vissza igazán, most először nem sikerült magyar képviselőt juttatni a kijevi törvényhozásba. A negatívumok sorát pedig a decentralizációs törekvések folytathatják, melyek során nincsenek tekintettel a mostani járások nemzetiségi arányaira, s a magyar lakta járásokat beakarják olvasztani egy nagy ukrán többségű tégelybe.
Jurij Hanuscsak decentralizációs szakértő, a kárpátaljai regionális területfejlesztési intézet igazgatója bejelentette, hogy a körzetfelosztás legújabb változata szerint Kárpátalján három járás alakulhat Ungvár, Munkács és Huszt központtal.
Amennyiben a mostani tervek érvényesülnek, az súlyos következményekkel járhat a helyi magyarság számára.
Az illetékes kijevi szakminisztérium a kezdetektől fogva a meglévő 13 járás helyett nem négy, hanem három kerületre bontaná Ukrajna legnyugatibb megyéjét. Kárpátalja négy járásra való osztását mindössze helyi szakértők és képviselők lobbizták, de érdemben az sem sokat javítana a magyar nemzetiségi arányokon.
Kárpátalján jelenleg 13 járás van, amiből négyben él tekintélyes számú magyarság.
Csak egy példa: az Ungvári járásban körülbelül 30 ezer magyar él. Az új leosztásban hozzácsapnák a Perecsenyi és a Nagybereznai járást, amivel 250 ezerre duzzadna a járás lakossága, azaz a közösségünk aránya alig haladná meg a 10 százalékot.
A legnagyobb magyar járást, a Beregszászit a Munkács központúhoz sorolnák, ahol a várható 430 ezer fős lakosságban valósággal feloldódna a magyarság. Az ugocsai magyarság központja pedig Nagyszőlős helyett a jövőben Huszt lenne, s 310 ezerre duzzadna az összlakosság száma. Ezek a számok négy járásra vonatkoznak, de amennyiben csak három marad, még rosszabbul festene az összkép. A választókerületek – egyébként törvénytelen – átrajzolása már bizonyította, bármilyen területi-közigazgatási változásokból csakis rosszul kerülhetnek ki az egy tömbben élő kisebbségek.
A decentralizációról a 2014-es politikai hatalomváltás után döntöttek Kijevben, első lépésben a községi tanácsokat vonták össze ún. „hromadákká”, azaz kistérségi társulásokká, aminek keretében úgy 7-8 település egyesült. Most pedig a járásokat is átszabnák, az eddigi 490 helyett csupán 100 fog maradni. A megyék száma viszont nem változna. Kárpátalján mostanáig csak nagyon lassan haladt a szóban forgó reform, különösen igaz ez a magyar vidékekre, ahol csak most indult meg a mozgás, hogy ki kivel is lépjen frigyre. De amíg a kistérségek terén még némi mozgásterük akad is az érintett községeknek, addig a járások számát illetően gyakorlatilag semmi. A téma kiemelt helyen szerepelt a megyei tanács legutóbbi ülésszakán is, amiről folyamatosan frissülő helyszíni tudósítást közölt a KISZó Online.
A vicc az egészben, hogy miközben decentralizációt emlegetnek, a valóságban nemhogy nőnének a helyi tanácsok jogai, éppen ellenkezőleg, sérül az önrendelkezésük. Egyebek mellett erre hívja fel a figyelmet dr. Tóth Mihály, Kijevben élő alkotmányjogász, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke a KISZó-nak adott interjújában.
