Két néptánccsoport, rengeteg próba, verseny, fesztivál és fellépés – mindez egy fiatal szürtei koreográfus irányításában.
Váradi Emese a Csipkés zenekar táncosa, az Orchidea és Eszterlánc néptánccsoport művészeti vezetője. Idén nyáron fejezte be tanulmányait az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs koreográfus szakán, ennek ellenére már 4 éve tevékenykedik tánctanárként.
Az Orchidea, még 1988-ban alakult Ignácz Mária kezdeményezésére.
A csoport jelenleg 16 13-19 éves táncosokból áll. A próbák a téglási kultúrházban zajlanak, ebből kifolyólag a tagok zöme helyi vagy szürtei lakos. Vannak lelkes beutazók Rátról, Csapról és Salamonból is. Repertoárjukban somogyi, rábaközi, szatmári, magyarbődi, sárközi, kalotaszegi, valamint marosszéki táncok szerepelnek.
Az Eszterlánc még fiatalabb táncoslábúak gyűjtőhelye, ovisoktól egészen a hatodik osztályosokig.
2010-ben alakult. Fiatalabb koruk révén kezdetben a népi játékok, dalok, mondókák világába vezetik be őket. Mára azonban ők is megértek a különböző tájegységek mozdulatainak elsajátítására, foglalkoznak például mezőföldi táncokkal is.
– Hogyan sikerült összegyűjteni ennyi néptáncolni vágyó gyereket és fiatalt?
– Mivel a Szürtei Középiskolában is dolgozom mint szakkörvezető, ismerem a helyi gyerekeket. Meghívtam néhányukat egy-egy próbánkra, akik aztán hoztak magukkal osztálytársat, testvért vagy barátot. Tetszett nekik, hogy családias, jó hangulatban dolgozunk, így velünk maradtak – fejti ki Váradi Emese.
– Hol léptetek fel eddig? Volt esetleg olyan verseny, ahol megmérethettétek magatokat?
– Szerepeltünk számos kárpátaljai fesztiválon és falunapon, illetve egyéb helyi rendezvényeken. Táncosaim megcsillogtathatták tudásukat az anyaországi Tégláson, Zsurkon, a Gyömrői Lecsófőző és Hagyományőrző Fesztiválon, a szihalmi barátainknál a kemencés napokon és még sorolhatnám. Emellett színpadra állhattunk Felvidéken, Erdélyben és Vajdaságban is. Idén pedig a Szól a fülemüle tehetségkutatóban másodikok lettünk néptánccsoport kategóriában.
– Milyennek írnád le a felkészülés folyamatát?
– A próbáink általában vidáman, feszültségmentes légkörben zajlanak. Igyekszünk mindenben segíteni egymást. Nagy örömömre a tanítványaim mindig nagy lelkesedéssel fogadják egy-egy új tájegység koreográfiájának megtanulását.
Nehéz úgy összehozni egy próbát, hogy mindenki ott legyen, hiszen a táncosok különböző városokban tanulnak, esetleg külföldön vannak – de ha ez mégis sikerül, olyankor nincs pihenés!
A tanárnőtől azt is megtudhattuk, hogy mindkét csoport számára óriási segítség az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Csoóri Sándor Alap pályázata, illetve a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány, melyek jóvoltából fellépő ruhákat, karaktercipőket, valamint női és férfi csizmákat tudtak vásárolni a gyerekeknek.
Szintén a pályázatoknak köszönhetően tudnak zenekart biztosítani a fellépéseikhez. A választás természetesen a már említett Csipkésre esett, melynek ezúton is szeretnének megköszönni minden eddigi kíséretet. Hiszen így a kis és nagy táncosok is megtapasztalhatták, milyen is elő népi zenére táncolni.
A jövőre nézve számtalan céllal rendelkeznek: szeretnék elsajátítani minél több tájegység koreográfiáját, valamint bővíteni a csoportokat.
„…de minden tervünk lényege egy – hogy jól érezzük magunkat abban, amit csinálunk! ”
Dzsurinec Alexandra,
a KISZó médiatanfolyamának résztvevője
