A nagydobronyi Molnár Cintia az érettségi után Budapesten folytatta tanulmányait. Az alapképzés befejezése után még nem volt biztos abban, hol szeretne dolgozni, illetve mit, ezért úgy döntött, megpróbálkozik külföldön. A sors Ciprusra vitte, ahol animátorként fél évet tevékenykedett.
– Milyen szakon tanultál?
– A Nagydobronyi Középiskola után a Budapesti Gazdasági Egyetem külkereskedelmi karán tanultam nemzetközi kapcsolatok szakon – kezdi beszélgetésünket a huszonegy éves lány. – A jövőben szeretnék mesterkurzusra is felvételizni, csak még nem dőlt el a mikor és milyen szakra.
– Már az egyetemi évek alatt megtanultál angolul?
– Az idegen nyelvvel a középiskolás éveim alatt sem volt problémám, mivel évekig jártam különórára. Ennek köszönhetően megszerettem és meg is tanultam. Ezenkívül angol nyelvű filmeket, sorozatokat néztem illetve könyveket olvastam. Az egyetemen már üzleti angolunk volt.
– Hogyan kerültél ilyen messze a szülőfaludtól?
– Az egyetem befejezése után még nem tudtam pontosan, milyen területen szeretnék elhelyezkedni. Az animátori munkakör felkeltette az érdeklődésemet. Eldönthettem, hány hónapra szeretném vállalni a munkát, de maximum egy szezonról, vagyis hat hónapról lehetett szó. Találtam is egy munkaközvetítő irodát, ami ezzel foglalkozik Magyarországon, és Spanyolországba, Görögországba, illetve Ciprusra viszik az embereket. Valamiért ez utóbbira esett a választásom. Először azt terveztem, hogy az egyik barátnőmmel vágunk bele, de ő végül csupán egy hónapot tartózkodott kint. A helyszínen derül ki, kinek is való ez a munka… Nagyon élveztem, annak ellenére, hogy egyedül mentem, ismerősök nélkül. Könnyen barátkozom, ami nagyban segített a beilleszkedésben.
– Mi volt a feladatod az elmúlt hat hónapban?
– Nekünk kellett megszervezni a vendégek szabadidős elfoglaltságait. Három beosztásban dolgoztunk, reggel, délben és este egy kicsit. A programok között volt például jóga, vízi aerobic, röplabda, darts, billiárd stb. Előfordult, hogy a vendégekkel kellett beszélgetni.
Nem mondanám megterhelő munkának, de mégis talpon kellett lenni, előzékenyen beszélgetni idegenekkel, ami sokak számára teher.
– Nehéz volt belerázódni a feladatokba?
– Április utolsó hetében utaztam ki. Egyhetes tréningen vettem részt. Nagyon jó volt, de ennyi idő alatt nem lehet felkészülni minden szituációra. Az a hét olyan hangulatban telt, mintha egy nyári táborban lettünk volna. Érkeztek fiatalok Nagy-Britanniából, Oroszországból és Ukrajnából is. Az elején nem volt könnyű megmozgatni az embereket és elhívni őket a különböző programokra, mivel sokan csak a medence szélén szerettek volna relaxálni.
– Korhoz kötött munkáról van szó?
– Nem feltétlenül, de mindenképpen fiataloknak ajánlom. Amikor valakinek már családja, gyerekei vannak, nehezebben megy a munka. Egész idő alatt máson jár az eszed és nem tudsz százszázalékosan a feladatokra koncentrálni. Nem tudom, hogy tudnék-e ezzel foglalkozni életem végéig… Mindenesetre ez egy tökéletes szezon volt, lehet, csinálnék még egyet…
– Nagydobrony még most is viszonylag zárt településnek számít. Milyen érzés volt ilyen távolra kerülni tőle?
– Mivel már érettségi után Budapesten tanultam, nem volt olyan szokatlan, azelőtt is távol voltam a családtól, ritkán jöttem haza. Ciprusra eljutni hatalmas élmény volt. A feladatok mellett nem jutott időm a honvággyal foglalkozni.
– A szüleid, barátaid miként reagáltak erre a számodra is nagy lépésre?
– A barátaim teljes mértékben támogattak. Kikértem a három legjobb barátnőm véleményét, akik mind ugyanúgy vélekedtek. Az egyetemi évek alatt lehetőség van Erasmus+ programon belül hosszabb idejű kiutazásra pályázni, de azzal nem éltem. Azóta is bennem volt, hogy be akarom ezt pótolni. A családom is minden döntésben mellettem áll, így amikor közöltem velük a kész tényeket, rájuk már csak az elfogadás várt. Természetesen ők és a nagyszüleim is nagyon féltettek, de mellettem álltak.
– Milyen nehézségekkel kerültél szembe az elején?
– Ki kellett lépnem a komfortzónámból. A tréninget követően más-más hotelekbe helyeztek minket. Akikkel addig összebarátkoztunk, már nem voltak mellettünk. Újra el kellett hagyni a komfortzónát.
– Milyen érdekességet tudnál kiemelni?
– Én egy családcentrikus szállodába kerültem, ahol rengeteg gyerekkel kellett foglalkozni. Folyamatosan fényképezkedni szerettek volna velünk, rajzokat és karkötőket ajándékoztak.
A felnőttek is barátokként tekintettek ránk, akadt, aki meghívott magához vendégségbe.
– A szállodában csak te voltál magyar?
– Úgy sikerült, hogy a csapatvezetőm is magyar volt és az egyik kollégám is.
– Voltak veled ukránok is. Velük is a világnyelven beszéltél?
– A szálláson egy ukrán szobatársam is volt. Angolul beszéltünk, hogy a többiek is megértsék. Nem volt köztünk konfliktus. Aki ilyen munkát vállal, annak alapból nyitottnak, közvetlennek kell lennie más nemzetek felé.
– Mit szeretnél még elérni a későbbiekben?
– Mindenképpen szeretnék visszamenni Ciprusra, de nem feltétlenül dolgozni. Sok mindent nem sikerült megnézni. A távlati céljaim között több dolog is szerepel, de még kell egy kis idő, amíg eldöntöm, melyikre szeretnék több figyelmet fordítani. Az egyik ilyen a mesterképzés elvégzése, egy komoly munka megszerzése, ami jól mutat az életrajzomban. Animátorként is bevállalnék még egy szezont, de akkor már egy másik helyen az új környezet, emberek, tapasztalat miatt.
Bara Tünde
