Nehéz idők járnak Ukrajnára. Az ország vezetése egyre-másra kapja a kijózanító taslikat.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége dolgavégezetlen, egyes hírportálok szerint csalódottan távozott Kijevből. S ezen az sem változtat, hogy a miniszterelnök eredményesnek tartotta a misszió itt-tartózkodását, mondván, a nemzetközi pénzintézet képviselői hamarosan visszatérnek…
Talán ennél is érzékenyebben érintette a sikerre kényszerített Zé csapatot Robert O’Brien kijózanító kijelentése. Az USA elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a NATO nem tárgyalhat Ukrajna tagságáról mindaddig, míg az ország háborúban áll Oroszországgal. Hozzátette, a NATO nem akar konfliktust Moszkvával. Persze erre is volt válasz. Mégpedig az, hogy korábban Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára bejelentette, Ukrajna a szövetség tagja lesz…
Tesznek, tehetnek-e mást az adott körülmények között (mely leginkább a gúzsba kötve táncoláshoz hasonlítható) a hatalom birtokosai, mint azt, hogy – ha törik, ha szakad – megpróbálnak sikertörténeteket kreálni. Magyarán olyan, jól eladható intézkedéseket igyekeznek foganatosítani, melyekre van társadalmi igény.
Ilyen például egy híd átadása, ami jelképnek sem utolsó, vagy a nemzeti értékek védelme, felmutatása. Hogy ezek a törekvések miként valósulnak meg, s milyen indulatokat gerjesztenek, már másodlagosak.
Ilyen vesszőparipa az országban élő nemzetiségek jogi státuszának kiürítése. Ukrajnában már korábban létezett egy törvénytervezet, mely az őslakos népeket (nemzeteket, népcsoportokat) kívánta meghatározni. Most újra elővették a jogszabályt. Mint kiderült, a tökéletesítés szándékával leporolt tervezet három nemzetet (népcsoportot), a krími tatárt, a karaimot és a krimcsakot sorolná e kategóriába. Azokat a nemzetiségeket, melyeknek van anyaországa, eleve kizárná.
Miheztartás végett: Ukrajnában 250 000 krími tatár él. A karaim etnikumhoz tartozók száma 270, a nyelvet beszélőké 80, a krimcsakok mintegy 200-an vannak.
És… túlnyomó többségük a Krímen él…
