Nagy fába vágták a fejszéjüket a srácok, amikor közel két éve belekezdtek egy nyelviskola megalapításába. Azóta már túlvannak a megnyitón, de még nem teljes a nyugalom, hiszen további fejlesztéseken ügyködnek. A két kezdeményező – Hladonik István és Homoki Mátyás – nem csak magukra gondolnak, hiszen a Lexicon Language House megnyitásával új munkahelyeket is teremtettek a megyeszékhelyen.
Ungvár központjában található az az otthonos iskola, amit a két fiatal anno megálmodott. István már az egyetemi évek alatt is oktatott magyar nyelvet ukránoknak, Mátyás pedig történelemtanárként helyezkedett el. Azonban egyikőjük sem elégedett meg az akkori helyzetével, többre vágytak. Régi jó barátokként végül arra jutottak, saját vállalkozásba kezdenek.
– Mesélnétek egy kicsit a kezdetekről?
– Közel két éve működünk alacsony kapacitással, de igyekszünk mindig valamit fejleszteni – meséli Mátyás. – Most úgy érezzük, a növekvő diákszám miatt kinőttük azt a helyet, ahol elkezdtük a munkát. István akkori foglalkozását boncolgatva megláttam a lehetőséget a nyelviskolában. Neki már volt annyi tapasztalata, ami az új iskola indulásához szükséges. Ezt követően rátaláltunk a Bethlen Gábor Alap az évi pályázatai között arra, ami segítséget és alapot szolgáltatott a terveinkhez.
– Máson is gondolkoztatok, vagy mindenképp ebbe az irányba akartatok elindulni?
– Sok minden eszünkbe jutott, de ezt éreztük a legközelebb magunkhoz. Azon túl, hogy jó lehetőség, másokon is tudunk segíteni – veszi át a szót István.
– Milyen nehézségekkel találkoztatok?
– A kezdet nagyon nehéz volt. Ungváron több nyelviskola is működik, és több magántanár kínál ilyen szolgáltatást. Azt is mondhatnánk, túlkínálat van a piacon, jelentős a konkurencia. Viszont rájöttünk, miből tudunk előnyt kovácsolni a többi hasonló intézménnyel szemben. Ez nem más, mint a minőség, ami a saját magunk által kidolgozott programban mutatkozik meg. Úgy vettük észre, ez működik. Gazdasági megközelítésből az állami hivatalokkal gyűlt meg a bajunk, hiszen e téren nem rendelkeztünk semmilyen tapasztalattal. Mondhatni, amatőrök voltunk a vállalkozói szférában. Ennek ellenére könnyen vettük az akadályokat, tanultunk saját hibáinkból. A kezdeti szakaszban önköltséges alapon működtünk, mivel nem termeltünk elegendő bevételt. Hála Istennek, ez mára megváltozott.
– A kezdeti nehézségek sem tántorítottak el titeket…
– Nem, mivel azóta igyekeztünk megtanulni mindent az ügymenetről. Munkánkat azóta is ügyvédek és közjegyzők segítik. Ha nehézségbe ütközünk, van kire számítani. Több tanárt tudunk alkalmazni, de jelentősen megnőtt a tanulók létszáma is.
– Van-e valamilyen tanácsotok a hasonlóan vállalkozó szellemű fiatalok számára?
– Jól gondolják meg, mibe vágják a fejszéjüket. Kérjék ki azok véleményét, akik értenek az adott területhez, hallgassák meg a tanácsaikat. Elsősorban itt a vállalkozás jogi részére gondolok – mondja István.
– Milyen nyelveket oktattok?
– Magyar, ukrán és angol nyelvet, egyelőre. Ezenkívül pedig dokumentumok fordítását és tolmácsolást is vállalunk. István pedig azon is gondolkodik, hogy tankönyvet írjon a nyelvoktatáshoz – ecseteli Mátyás.
– Szerintetek mai alapján választanak nyelviskolát az emberek?
– Hírnév, ajánlás, árkategória és elhelyezkedés szerint.
– Milyen plusszal rendelkeztek a konkurenciához képest?
– Nincs az a nagy hajtás, minden tanuló a saját tempójában sajátíthatja el az általa választott nyelvet. Nem vagyunk egyformák, ami az egyik tanulónak könnyen megy, az a másiknak nehézséget okoz. Ezért nálunk nincs konkrét terminus, három- négy hónap például, ami alatt elsajátítsák az idegen nyelvet. Több iskolánál megfigyelhető, hogy egy adott szint elérésére három hónapja van az illetőnek, ami majdnem lehetetlen feladat. Ha nem géniusz a diák, nem fog működni.
– Van lehetőség individuális oktatásra is?
– Igen. Ez Skypeon keresztül történik. Ugyanazokat a szabályokat alkalmazzuk, csak lehetővé teszi azoknak az oktatását is, akik nem tartózkodnak Ungváron.
– Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
– Szeretnénk tovább fejlődni. Nagy álmunk, hogy sikerüljön nyitni a legkisebbek felé, és olyan helyiséget, illetve programot kialakítani, ahová akár az óvodásokat, vagy kisiskolásokat is el lehet majd hozni egy kis játszva tanulásra – veszi át a szót Mátyás.
– Gondolkoztatok már a választék bővítésén?
– Igen, csak szükségünk lenne olyan tanárokra, akik képesek például a spanyolt, a franciát és a csehet a megfelelő színvonalon oktatni.
– Melyik a legkeresettebb nyelv felétek?
– A magyar, amit ukrán- és orosz-ajkúaknak, illetve külföldi diákoknak tanítunk. Ajánlások alapján felkeresett engem egy egyetemi tanár, aki angolul oktatja a külföldi diákokat, hogy tanítsam őket magyarul. Számukra azért lenne fontos a magyar nyelv ismerete, mivel az orvosi szak befejezése után lehetővé válik számukra az emigráció. Számukra különösen nehéz, mivel az államnyelvvel hadilábon állnak, a magyart soha nem hallották, így anyanyelvünk angolul történő tanítása döcögve megy.
Bara Tünde
