A keresztény egyházban advent a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól magáig az ünnepig tartó időszak. Számos vallási és világi hagyomány kapcsolódik hozzá. Rohanó világunkban sajnos a legtöbben csak a világi trendeknek való megfelelésre figyelnek, a lelki feltöltődés és az Istenhez közeledés háttérbe szorult. Mivel kellene tölteni ezt a csodás várakozást? – kérdezte a KISZó Kacsó Gézát, a Bátyúi Református Egyházközség lelkészét.
– Mi az advent?
– Maga a szó latin eredetű és eljövetelt jelent. A keresztény egyház ilyenkor Jézus Krisztus eljövetelére vár, erre készülünk. Nem arra az első betlehemi eljövetelre, magára a karácsonyra, hanem Krisztus visszatérésére.
– Miről kell vagy kellene, hogy szóljon ez az időszak az emberek életében?
– Az egyházban minden nagyobb ünnepet a készülődés időszaka előz meg. Ahogyan húsvét előtt ott van a nagyböjt, úgy karácsony előtt az advent. Ez a készülődés az ünnepre hangolódás és Jézus visszajövetelére való várakozás. A zsidóknak volt egy olyan ünnepük, amikor az egyiptomi kivonulásra emlékeztek. Ilyenkor kimentek a házaikból, lombsátrakban éltek. Ez annak a megerősítésére szolgált, hogy a mi földi tartózkodásunk nem örökkévaló, csupán ideig-óráig tart. A keresztények életében is annak kellene megerősödni ebben az időszakban, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan dolgainkhoz, vagyontárgyainkhoz, mivel a mi igazi otthonunk odaát van Istennél.
– Meglátása szerint miként érinti meg az embereket az ünnepi várakozás?
– Manapság ez egyre inkább csak az ünnepre való várakozás ideje, sajnos nem lelki értelemben. Inkább a karácsony-várás, a vásárlás ünnepe. Már novemberben megjelennek a karácsonyfák, az ünnepi díszbe öltöztetett kirakatok, a feketepéntek és egyéb akciók, melyek az embereket vásárlásra csábítják. Ez pontosan ellentétes az advent lényegével.
– Miért adakozóbb és segítőkészebb az emberiség?
– A karácsony kicsit úgy ment át a köztudatba, mint a szeretet ünnepe, ezért az ember igyekszik valami jót tenni. Lehet azért is, mert szeretnék valamilyen jócselekedettel zárni az évet, esetleg kompenzálni azt, amit egész évben tettek. Ez mindenképpen jó, bármilyen szándékkal is történik. Annak az embernek, akinek segítenek, mindenféleképp öröm. A szándék az, ami nem mindig helyénvaló. Ha nem azért adunk, mert Isten már nekünk adott, akkor az adomány még mindig értékes, de a motiváció megkérdőjelezhető.
Bara Tünde
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
