Elegancia, csillogás, örömmel egybeforrt meghatódottság és hála járta át a Bátyúi Középiskola tornatermét. 12 végzős diák szíve fölé került a reményt szimbolizáló zöld szalag.
A szalagavató immár hagyomány az iskolában, mely a múlt építőkockáiból jövőt épít, és élmény nemcsak azoknak, akik erre az estre hetekig kitartóan készültek – a végzősöknek –, hanem a családnak, a barátoknak is.
Baraté Béla, az iskola igazgatója a tanári kar nevében szólt a diákokhoz, kiemelte, hogy a néha túlzottnak tűnő szigor mögött mindig ott volt és ott van a jobbító szándék, a segíteni akarás.
A gyerekekből olyan embereket próbáltak nevelni, akik számára a tudás, a becsület, a tisztesség igazi érték.
Szántó Edit, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének elnöke, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségi tagja meghatódottan foglalt helyet a vendégek között. Mint az iskola volt magyar nyelv- és irodalomtanára, az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, mire is, ha nem az anyanyelvünk megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv”.
– Ha elvész a nyelvünk, elvész a jövőnk és elveszünk mi is magyarnak lenni itt Kárpátalján.
Őriznünk kell a világ számunkra legszebb nyelvét, vigyázni rá, ápolni, mert csak általa tudunk létezni, általa tudunk megmaradni –, hangsúlyozta Kányadi Sándort idézve.
A lelki útravalót Kacsó Géza, református lelkipásztor helyezte a zöld szalag mellé az érettségi előtt álló diákok szívére.
– Az a cél lebegjen mindenki előtt, hogy olyan szakmát válasszon, melyben boldogan telnek majd mindennapjai. A mázlistáknak a munkájuk egyben a hobbijuk is lesz – szólt ifj. Csoma Sándor biológiatanár szeretett osztályához, akik valamilyen oknál fogva mind kedvesek számára – ki azért, mert jó bioszos, ki pedig mert rövid, kreatív, de vicces röpdolgozatot ír.
A jóleső szavak után a 11. osztály diákjai köszönték meg tanáraiknak és szüleiknek mérhetetlen fáradozását, és a hit, remény és szeretet köré építették verses-zenés műsorukat, melyet énekszóval, hegedű- és gitárkísérettel tarkítottak.
Kreativitásukat tükrözi, hogy Séra Viktóriát, egykori osztályfőnöküket születésnapja alkalmából tortával és dallal köszöntötték, jelenlegi osztályfőnöküket, ifj. Csoma Sándort pedig „saját” aranyköpéseivel lepték meg.
Az est fénypontja az ünnepi keringő volt. Átadva a stafétát a 10. osztálynak, velük és meghívott vendégeikkel, tanáraikkal szórakoztak tovább, hisz ahogyan iskolájuk igazgatója, Baraté Béla is mondta: „A szárny ugyan megnőtt már, a fészek lassan üres lesz, de a pillanat itt és most még a tiétek.”
Bimba Brigitta
(Bátyú)
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
