A karácsonyi előkészületek lázában megszépül a környezetünk. Kitakarítjuk a lakást, az udvart, hogy méltóképpen fogadhassuk a vendégeket, családtagokat. De vajon szívünket, lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük? Képesek vagyunk szeretetet, meghittséget csempészni az ünnepbe? És a hétköznapokba? – kérdezte a KISZó Magdalina Kuzmik pszichoterapeutát.
– A szeretet mintha hiánycikk lenne mostanában, mondják sokan. A rohanó világ mennyire változtatta meg az ünnep átélését? A fenyő árnyékában tetten érhetők a meghitt pillanatok?
– Bár az év utolsó hónapja a karácsonyi áhítat és a szilveszteri vidámság ideje, ilyenkor mégis sok ember küzd egyfajta ünnepi rosszkedvvel. Ez világszerte szinte mindenütt megfigyelhető. Két különböző ünnepi rosszkedv létezik. Az első a magányos, egyedülálló embereket érinti, akiknek nincsenek rokonaik, vagy nem tartják velük a kapcsolatot. Ezek az emberek elszigeteltnek és magányosnak érzik magukat. Sokan pedig kényszerként élik meg, hogy az ünnepeket családjukkal és rokonaik látogatásával töltsék, holott gyakran már évtizedek óta rosszul működik a kapcsolatuk. A teljes családban élők is gyakran szenvednek szeretetlenségben, a gyerekek szeretethiányban nőnek fel. A drága ajándékok nem pótolják az igazi törődést, néhány öleléssel sokkal boldogabbá tehetnék egymást.
–Hogyan válhatnánk ismét szerető, gyöngéd emberekké?
– A szeretethez számos út vezet, és az arra való képesség mindenkiben benne rejlik. A lehetőség azonban önmagától nem válik valósággá. Meg kell tanulnunk ezt az érzést. Mert csak azt tudjuk odaadni másoknak, amivel mi magunk is rendelkezünk.
– Kinek a dolga megtanítani ezt az érzést?
– A gyereke számára nyilván a szülő, a nagyszülő, az iskola kellene hogy példát mutasson. Hogy törődő, érett, szüntelenül gazdagodó és fejlődő egyénné váljon a fiatal. Az utóbbi időben ugyanis elveszítettük azon képességünket, hogy spontán viselkedjünk, elfelejtettünk szívből nevetni, elnyomjuk az érzéseinket. Pedig szükségünk van rá, hogy szerethessünk és viszontszeressenek bennünket. S még egy lényeges momentum, elengedhetetlen, hogy elvárások nélkül nyilvánítsuk ki eme érzésünket. Ha ugyanis konkrét feltételekhez kötjük, akkor előbb-utóbb csalódni fogunk, hisz valószínűtlen, hogy bárki is maradéktalanul ki tudja elégíteni minden igényünket, hisz a szeretet mindenkinél másként nyilvánul meg. A másik ember csak azt tudja adni, amire képes, nem pedig azt, amit elvárunk tőle.
Magyar Tímea
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
