– Az év legkedvesebb ünnepét a mi családunk az utóbbi években ugyanazon forgatókönyv szerint üli meg – magyarázza dr. Biró Erzsébet, a megyei egészségügyi főosztály vezetője. – Annyi szokott csupán változni, hogy mivel két fiam van, egyik éven az egyiknél, másik éven a másiknál töltjük, ahogyan az Újévet is. Ugyanis mindketten Magyarországon – Debrecenben és Pécsett – élnek a családjukkal. Emiatt a Mikulásunk is mindig késik egy picit. Szoktuk mondani az unokáknak, hogy a határon feltartották a vámos bácsik. Sajnos egyelőre még nem tudunk mindnyájan együtt lenni, mivel kicsik az unokák – a legkisebb öthónapos –, de ami késik, nem múlik.
A karácsonyi menüt hagyományosan együtt készítjük a menyemmel. Nálunk halételek – ha a kisebbik fiam besegít, akkor különlegesek, mivel szeret kísérletezgetni – mindig kerülnek az asztalra.
Elmaradhatatlan a bejgli is. Az ajándékbontásra vacsora után kerül sor. Amíg a konyhában sürgölődünk, egy felnőttet bízunk meg azzal, hogy becsempéssze az ajándékokat a fa alá. Megszólaltatjuk a csengettyűt, mindenki a fa köré gyűlik, elénekeljük a Csendes éj kezdetű éneket és boldog karácsonyt kívánunk egymásnak. Ilyenkor megemlékezünk azokról a családtagjainkról is, akik már nem lehetnek közöttünk. Ezután kerül sor az ajándékbontásra.
Számomra nagy élmény megfigyelni, mekkora vehemenciával, izgalommal nyitják ki az unokáim az általunk gondosan becsomagolt ajándékokat. Másnap hagyományosan mindnyájan részt veszünk a református istentiszteleten, ha Debrecenben vagyunk, a Mester utcai, ha pedig Pécsett, akkor az Állomás utcai templomban. De számomra az ünnepi áhítaton túl mindenképp a hét unokám teszi széppé, felejthetetlenné a karácsonyt.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
