Gui Angéla nevét hallva a kedvesség és a jóindulat különféle változatai jutnak az eszünkbe. Nem véletlen, hisz a jótékonysági aktivista visszajáró vendége Kárpátaljának, azon belül vidékünk gyermekotthonainak.
Évek óta visszatérő programokkal, segélyakciókkal és ünnepi ajándékozással színesítik az otthonokban, illetve nevelőszülőknél élő gyerekek életét.
− Hogyan alakult ki a kapcsolat a kárpátaljai gyermekotthonokkal?
− Három évvel ezelőtt, egy egészségügyi küldöttség tagjaként jártam először a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban. Akkor sportcipőket ajándékoztunk a lányoknak. Amint beléptem, tudtam, hogy ide civilként is vissza fogok térni. Ekkor fogalmazódott meg bennem az 500 kilométeres futás ötlete is.
− Ami mára már hagyománnyá nőtte ki magát.
− 2017-ben volt az első ilyen megmozdulásunk Kárpátalja irányába, amit minden évben megismétlünk. Korábban futottunk már Dévától Budapestig és egyik magyarországi gyermekotthontól a másikig. Három éve célom a kárpátaljai gyermekotthonok és árvaházak kis lakói életének szebbé tétele.
− Szívén viseli a védtelenek, kiszolgáltatottak sorsának alakulását.
− Igen. Ha szülőként látunk egy rászorulót, nélkülöző gyereket, teljesen normális, hogy odafigyelünk rá. Nemcsak a saját létezésünkkel foglalkozunk, hanem a körülöttünk lévő embertársainkkal is törődünk. Nem kell mindenkinek feltétlenül gyermekotthonnak segíteni, más típusú rászorulók is léteznek. Lehet ez az egyedül élő idős szomszéd néni, esetleg a fedél nélkül, az utcán élő hajléktalan. Mi, emberek itt a földön egymásra vagyunk utalva, nem tudhatjuk, mikor válik segítőből segítségre szoruló. Attól lesz szebb a világ – az enyém egészen biztosan –, ha segítünk másokon.
− Többféle kezdeményezéssel hívja fel a figyelmet az adakozás fontosságára.
− Ilyen volt a kazánakció is, ami a nagydobronyi gyermekotthonnak biztosítja a zavartalan telelést. Ez igazából nem is jótékonysági gyűjtésnek indult, de valamiért a jószívű emberek összefogásának köszönhetően azzá vált. Számomra ez maga a csoda. Meglepett, ugyanis nyáron sokkal nehezebb célt érni a felhívásokkal, mivel olyankor sokan idejüket és figyelmüket önmagukra, feltöltődésükre fordítják. Ebből a szempontból hálásabb a december, ekkor többen nyílnak meg a jócselekedetekre.
− Karácsonyi ajándékkal kedveskedett minden otthonban élő lánynak.
− Hazajárok a nagydobronyi gyermekotthonba, ha fizikailag nem is, lélekben mindig velük vagyok. Igyekszem minden alkalommal vinni valamit a lakóknak. Nem azért, mert ők ezt elvárják, hanem mert rászorulnak, és adni jó. Karácsonykor ráeszmélünk, ők is ugyanúgy várják a csodát, mint a saját gyermekeink. Tudtam, hogy szükségük van meleg papucsra, ezért, sok minden más mellett, most ezzel leptem meg őket.
− Hogyan kell helyesen jótékonykodni?
− Fontos, ha valaki segíteni akar, akkor azt jól tegye. Élnek bennünk azok a sztereotípiák, hogy az adomány legyen plüssmaci és könyv, azonban ebből nincs hiány az otthonban. Az ünnepek közeledtével pedig nem csak hasznos dolgokat kell adni, hanem jó, ha az ajándékok által álmokat is valóra tudunk váltani. A lányom plakátot készített a gyermekotthonról és annak lakóiról, majd elhelyezte azokon a pontokon, ahol megfordul. A felajánlásoknak köszönhetően rengeteg adományt gyűjtöttünk össze, fejhallgatókat, sportzsákokat vásároltunk. Igyekeztem olyan dolgokat válogatni, melyeknek az én gyermekem is örülne. Így tudtuk megélni a karácsonyi csodát a lányokkal. Hiszek abban, hogy az öröm akkor kezdődik, amikor feladjuk a saját boldogságunk keresését azért, hogy megkíséreljünk másokat boldoggá tenni. Kívánom, hogy az év minden napján ez vezérelje cselekedeteinket.
Csuha Ivett
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
