Egy trópusi vendég téli szükségletei

Az elmúlt években többen többször gyanúsítottak meg holmi boszorkánysággal, mondván, ugyan már, biztos valami fekete mágia van abban, hogy a citromfákat olyan jó állapotban tudom kitelelni, míg másoknál folyamatosan elhullanak a levelek és leszáradnak a vékonyabb hajtások. Nos, most kell mindenkit kiábrándítanom: a sikeres teleltetés nem bűbáj, hanem némi paraszti józan ész és szaktudás eredménye. De kezdjük az alapoktól.

Köztudott, hogy a biológiai folyamatok intenzitását mindig legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló „hozzávaló” határozza meg. Ezt nevezi a tudomány Liebig-törvénynek, miszerint egy dézsába csak annyi vizet lehet tölteni, mint amennyit e legalacsonyabb donga magassága tesz lehetővé. Az örökzöldek számára pedig a legfontosabb biológiai tényezők a fény, a víz, a hőmérséklet és a szervetlen tápanyagok.

Mivel télen mindebből a leginkább limitáló tényező a napfény, kénytelenek vagyunk a többi hozzávalót is ahhoz igazítani. A napsütéses órák számának csökkenésével csökkentenünk kell a fát érő hőhatást, valamint vissza kell fognunk a locsolást és a tápanyag-utánpótlást. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy

a citromfánkat az első komolyabb (mínusz 2-3 Celsius-fokos) fagyok előtt kell zárt helyre vinnünk, de e zárt hely nem lehet fűtött és sötét.

Alapvetően ne féljünk attól, hogy december vége és január közepe között a teleltető helyiségben mindössze plusz 3-4 Celsius fokos hőmérsékletet tartunk fenn, hiszen pont ezzel érjük el, hogy leállítjuk az intenzív fotoszintézist, nyugalmi állapotot kényszerítünk az örökzöld lombozatra és mintegy „hibernáljuk” fánkat.

A fény tekintetében is ügyeskedhetünk egy kicsit, hiszen a gyakorlatban megvalósíthatatlan, hogy egy zárt szobában minden irányból besüssön a nap. Nos, a citromfánk mögé helyezett jókora falitükörrel alaposan megnövelhetjük a zöld levélfelületet érő fotonok mennyiségét és ezzel jobban hasznosíthatjuk a beeső napsütést. Locsolás tekintetében szintén fontos – mivel a levelek alig párologtatnak – hogy épp csak nedvesen tartsuk a gyökérzetet és a talajt. Téli időszakban mesterséges tápoldat kijuttatására meg végképp semmi szükség, hiszen a lecsökkent életfolyamatok miatt azok úgysem hasznosulnak és a táptalajban felhalmozódó mesterségesen bejuttatott tápanyag csak a gyökérzetet fogja károsítani. Nem feledkezhetünk meg továbbá a napi rendszerességű szellőztetésről sem, hiszen bármily furcsa is ez első hallásra, a növények oxigént csak a fotoszintézis periódusában állítanak elő (ami ugye a rövid nappalok és a zárt tér miatt eleve lecsökkent), a sötétség perceiben-óráiban viszont

még e lecsökkent életfolyamatok esetén is jelentős a CO2 termelésük.

Az felesleges CO2-t meg csak szellőztetéssel tudjuk eltávolítani a légtérből.

Végezetül pedig csak annyit, hogy sikeres teleltetést csak megfelelően felerősített, az április-október közötti időszakban bőségesen, de nem túlzottan, trágyázott citromfától várhatunk. Amennyiben viszont betartjuk ezeket a szabályokat, fácskánk már április végén virágba borul és akár januárban is szakíthatunk frissen megérett, saját termésű citromot. Ez pedig ízében és abban, hogy a héja nem tartalmaz baktérium- és gombaölő vegyszereket, utcahosszal hagyja maga mögött a piacokon vásárolt gyümölcsöt.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó