Az, hogy vadászati idény, vagy tilalom van, sokak számára semmit nem jelent. Az állatokra orvul lövöldöző egyének ugyanis fittyet hánynak a törvénynek, fütyülnek a szabályokra. Ők bármikor vállukra akasztják gyakran illegálisan tartott, nemritkán házilag barkácsolt puskájukat és nekivágnak a vidéknek, hogy beszerezzenek egy kis vadpecsenyének valót.
A Rahó környéki hegyeket a téli időszakban vastag hóréteg borítja. Ez megkönnyíti a vadorzók dolgát, mivel jól láthatóak a zsákmánynak kiszemelt állatok nyomai. Ugyanakkor az is kedvez a rapsicoknak, hogy az őzek, szarvasok a hóban nehezebben mozognak, így könnyebb őket puskavégre kapni. Igaz, a vadőrök, erdészek és a rendőrök sem panaszkodhatnak, mivel ők meg könnyebben fedezik fel a rosszban sántikálók nyomait.
Minap Ligetes (Luh) térségében járőrözött a rendőrökből és a vadásztársaság tagjaiból álló csoport. Az ember által alig látogatott hegygerinceken gazdag az állatvilág, bőven „terem” a párosujjú patás. Ám a bőség egyben átok is, mert sajnos mostanság az orvvadászok is gyakran megfordulnak itt. Az őrjárat tagjai térdig süppedtek a friss hóban. Pár száz métert haladtak a meredek lejtőn, amikor lábnyomokra bukkantak. A fehérségben, talán ha fertáj órája, több személy taposott ki egy csapást.
Ezek aligha lehetnek turisták, gondolták a vadvédők, ezért, amennyire lehetett, meggyorsították lépteiket. A távolban lövések dördültek, melyeket felerősített a hegyoldalakról visszaverődő visszhang. Mivel aznap nem volt szervezett vadászat, bizonyossá vált, hogy rossz szándékú egyének garázdálkodnak a Rahói járás erdeinek fái között.
A természetvédők feszülten figyelve haladtak a lövések irányába. Az egyik tisztáson megpillantottak egy puskát markolászó fiatalembert. Óvatosan a közelébe lopóztak, s mire az észbe kapott, már be is kerítették, és leteperték. Az illetőnek esélye sem volt a menekülésre. Felszólították, igazolja magát. A férfinél azonban nem voltak iratok. Vadászpuskájának engedéllyel való birtoklását sem tudta bizonyítani, ezért azt a hatóság emberei ott helyben elkobozták.
A férfi azt állította, hogy Jurijnak hívják, 24 éves és Tiszabogdányból egymaga vágott neki az erdőnek. Közölte, hogy ő még semmit nem vett célba és lövéseket sem hallott. Ami erős halláskárosultságra utalt, mert a vadőrök nagyon is hallották a semmivel össze nem téveszthető durranásokat. A hóban lévő nyomok is másról tanúskodtak. Szerteszét töltényhüvelyek hevertek. A közelben pedig fenyőágakkal letakart műanyag zsákot találtak, amelybe frissen elejtett őzbak volt csomagolva.
Innen emberi lábnyomok vezettek az erdő belsejébe. Néhány száz méternyire a vadőrök egy hóba rejtett 12-es kaliberű puskát, mellette pedig 17 darab lőszert találtak. Kissé távolabb megpillantottak egy csoportot. Az illetők, bár nem néztek ki békés túrázóknak, fegyvertelenek voltak és tagadták, hogy bármi közük volna az elejtett állathoz és a puskához. A hatóság emberei jegyzőkönyvezték az esetet, és a rendőrség nyomozást indított…
Balogh Csaba
