Erős és stabil gazdaság, egyenlő jogok és lehetőségek kivétel nélkül (!) mindenkinek, jogállamiság, minőségi egészségügyi ellátás, oktatás és szociális védelem – a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek mindenkihez eljussanak… – olvasható a szöveg ukrán változata a Miniszteri Kabinet reformokat felsoroló internetes oldalán.
Kivételesen jól csengő lista, ami természetesen nem újdonság. Ugyanis az országban folyamatos a reformok pozitív hatásainak sulykolása, a változás előnyeinek (túl)hangsúlyozása. Érdekes módon azonban ezek a módosítások az átlagpolgár életében nehézségeket, illetve komoly fejtörést okoznak. Hiszen az állítólag erősödő gazdaság sem képes arra, hogy az országból kivándorolt munkaképes lakosságot hazacsábítsa. A folyamatos áremelkedések következtében kialakuló bizonytalan jövőkép sem épp ezt motiválja.
Az európaiasodás felé vezető göröngyös út szintén az elvárások felől közelíti meg a hőn áhított odatartozás követelményeinek teljesítését. Hisz amit a nemzetközi szervezetek a lakosságra vonatkozóan kiszabnak – legyen az nyugdíjkorhatár-emelés, rezsidíjak növelése –, azt a kabinet kötelező érvényűnek tekinti. Ám amennyiben az eszeveszett törvénykezéseik kritikát kapnak, már teljesen másképp állnak az elvárások teljesítéséhez.
Ám nem muszáj ilyen messzire mennünk.
A kormány az átlagember fizetés- és nyugdíjemelését esetenként letudta pár száz hrivnyával, a felsővezetés illetményét azonban néhány nullával megtoldva a jobb életkörülmények beteljesülését hirdeti. Míg a több millió, minimálbéren élőnek kötelessége megélni a járandóságából, addig egyes politikusok felháborodva terjesztik a „szegény” sorsukról szóló híreket a maguk öt-hat számjegyű havi jövedelmével.
Ezek aztán a reformok…
