Az ukrajnai és persze a vidékünkön ténykedő pénzhamisítók pontosan követik az inflációt. Eleinte az 5 és 10 hrivnyás bankjegyek voltak divatban, majd a 20-as címletek következtek. A mai hamisítók viszont már a 200-asokat részesítik előnyben. A kicsikkel ugyanis nem érdemes foglalkozni, túlságosan költséges az előállításuk. Alábbi történetünkben azonban családon belüli megtévesztés céljával százdollárosok házi készítésével foglalkoztak.
A nyugdíjas korú ungvári férfi boldogan ment a legközelebbi bankfiókba, hogy beváltsa a fiától kapott három százdollárost. Ám amikor a pénztáros közölte vele, hogy a bankjegyek hamisak, az öreg úgy állt ott, mintha leforrázták volna. Majd felmarkolta a pénzt és sarkon fordult. Kis idő múltán egy köteg zöldhasúval tért vissza. A nyugdíjas arra kérte a banktisztviselőtt, vizsgálja át a bankókat. Az előbbieken kívül még kilenc százas címletű fizetőeszköz bizonyult hamisítványnak.
A pénztáros hívta a főnökét, aki értesítette a rendőrséget. A tizenkét százast tüzetes szakértői vizsgálatnak vetették alá, mely kiderítette, hogy
a bankók számítógépen és színes nyomtatóval készültek. Az azonos szériaszám és a kibocsátás dátuma szerint ugyanarról az eredeti példányról másolták le valamennyit.
A nyomozók beidézték kihallgatásra a hetvenöt éves férfit, aki elmondta, hogy évekkel korábban megtakarított hrivnyáit bankokban váltotta át amerikai pénzre. A szovjet érabeli rubel- megtakarítással szerzett rossz tapasztalata azonban arra ösztönözte, hogy inkább odahaza rejtse el az összeget, s ne bízza a pénzintézetekre. Most viszont a felesége műtétje miatt kénytelen volt hozzányúlni a vésztartalékhoz.
Az öreg elmondta, hogy rajta és a feleségén kívül csak egyetlen fiuk tudott a pénzről és a rejtekhelyről. A 42 éves férfi a szüleivel élt, de azok még csak feltételezni sem merték, hogy az ő keze lenne a dologban. A detektívek őt is kihallgatták, s már a legelején érezték. Keresztkérdésekkel annyira összezavarták, hogy végül kénytelen volt előállni a valós történettel.
A múlt évben, mondta vallomásában, komoly adósságba került. A tartozást határidőre meg kellett adni, különben nagyságrendekkel nőtt volna az összeg. Pénze azonban nem volt.
Ekkor huszonhat éves felesége bogarat ültetett a fülébe: emeljen el néhány százast az öregek pénzéből.
Az egyik bankjegyről az asszony tizenkét másolatot készített, s az álbankókat visszahelyezte a többi közé. Persze, el is kérhették volna az szülőktől a szükséges összeget, de úgy gondolták, nem derül ki a turpisság. S ha majd lesz annyi pénzük, a hamis dollárt valódira cserélik. A sors azonban másképp rendelkezett.
A nőt eddig nem sikerült kihallgatni, mert éppen külföldön tartózkodik, tájékoztatták lapunkat a megyei ügyészség sajtószolgálatánál. Ha hazatér, őt is felelősségre vonják: pénzhamisítás alapos gyanújával bűnvádi eljárást indítanak ellene. A Btk. ide vonatkozó passzusa szerint a bankjegy- hamisítás bűntettéért háromtól hét évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Ám, ha a cselekményt csoportosan követik el, mint ebben az esetben, a büntetés öttől tíz évig terjed.
A profi pénzhamisítók persze komolyabb berendezéssel dolgoznak, alkotásaik megtévesztésig hasonlítanak a valódi pénzre. Nemrég olyan hamis ötszázasokra bukkantak, melyeken Viktor Juscsenko portréja volt látható. Aki piacra próbálta dobni, azzal szédítette a klienseit, hogy ez az újonnan rendszeresített 500-as. Voltak, akik elhitték…
Balogh Csaba
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.