A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Legutóbb Simon Rita kollégánk emlékezett vissza, most következzen Téglási István.
A kezdetek kezdetén néha elfogott a félsz
Amikor arra kértek, hogy írjak néhány sort a Kárpáti Igaz Szónál töltött éveimről, komolyan megfájdult a fejem. Ez nem meglepő: aki közelebbről ismer, tudja, hogy nem vagyok a szavak embere. Persze, ez nem volt túl szerencsés ifjonc újságíróként. Na de erről később.
Mikor 2012 decemberében csatlakoztam a Kárpáti Igaz Szó kollektívájához, egyből megfogott a szerkesztőség atmoszférája.
Érezhető volt, hogy a lap minden egyes munkatársa igyekszik a lehető legtöbbet kihozni magából.
Akkoriban többen is pályakezdők voltunk, egy-két évvel a diploma megszerzése után, és húszas éveink elején járva forgattuk a képzeletbeli tollat. Jaj volt a kezeink közül kikerülő kéziratoknak, a szerkesztők irgalmatlanul irtották az oda nem illő kifejezéseket, az elkalandozásokat, jó mélyen belenyúlva az irományba, feldobva azt jó néhány szinonimával. Bevallom, időnként nem értettem egyet idősebb kollégáimmal, szófukarként ragaszkodtam volna egy-egy általam nehezen kiizzadott részhez vagy csak éppen bántotta az egómat az átszerkesztés. Aztán idővel rájöttem, hogy csak hálás lehetek ezért, mert így váltak olvasmányosabbá, az olvasóink által könnyebben emészthetővé írásaim.
Hozzáteszem, idővel a tömör írásmód védjegyemmé vált, viszont ez nem volt mindig szerencsés dolog egy-egy meghatározott helyre szánt anyag írása közben…
Gyakran okozott nehézséget a cikkek megírásához szükséges információ begyűjtése. A hír, az információ „nem jött házhoz”, s ha kevésnek bizonyult a telefon – ami felelős posztot betöltő személyeknél nem meglepő – , diktafon társaságában kerestem fel az illetékest. Elismerem, a kezdetek kezdetén néha elfogott a félsz, hiszen nullkilométeres fiatal újságíróként nem volt még kellő önbizalmam. A mai napig nem felejtem el Dunda György mentorom segítő tanácsát: „Mielőtt bemennél, gondold azt, hogy több száz olvasónk áll mögötted sorban és mind szeretnék hallani a kérdéseidre adott válaszokat”.
Téglási István
(Budapest)
