A százéves Kárpáti Igaz Szó folytatja az egykori és mai kollégák visszaemlékezéseinek közlését, amelyek által az olvasók is betekintést nyerhetnek a lap gazdag múltjába. Múlt héten Téglási István volt kollégánk emlékezett KISZó-s korszakára, most következzen Fazekas Mária.
Rengeteg élményben volt részem
2007-ben kerültem az Igazi Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségébe. Június 5-én félve léptem át a KISZó küszöbét. Tartottam a fogadtatástól. Ugyanis egy évet dolgoztam egy másik lapnál, amit a megszűnés fenyegetett. Akkor keresett meg a főszerkesztő, Kőszeghy Elemér, és felajánlotta a korrektori munkakört. Féltem váltani, nehogy a két lap közötti problémák miatt nehézségeim adódjanak. Bár az egészből én akkor alig értettem valamit. Ezért rengeteg kérdést tettem fel Elemér bácsinak. Korrekten válaszolt minden kérdésemre, és igencsak biztatott. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, aki mer, az nyer, így igent mondtam. Amit természetesen nem bántam meg.
Már az első nap el is oszlott a félelmem, úgy fogadtak, mintha már rég együtt dolgoznánk. Nagyon tetszett a vegyes korosztályú kollektíva, hisz így egészítettük ki egymást. Bevallom eleinte bizonytalanul álltam a dolgokhoz, de mivel mindenki nyitott volt, s volt néhány ismerős arc is, így napról napra otthonosabban éreztem magam. Igyekeztem jól végezni a munkámat, de ha problémába ütköztem, kértem és mindig kaptam segítséget.
A korrektorok, Aranka néni, Kati néni mindenben a segítségemre voltak, inkább félretették saját munkájukat, csakhogy nekem segítsenek.
Az olvasószerkesztőre, Ilonka nénire pedig mindenben számíthattam. Bevallom, vétettem hibákat. Jött a szidás: Máskor ez ne forduljon elő – mondta a főnökség. Dudrogtam egyet magamban és dolgoztam tovább. Most, hogy teljesen más területen dolgozom, előfordul, hogy még mindig korrektori szemmel olvasok. Nos, voltak nehézségek, mint az élet más területén, s talán ezek közös megoldása kovácsolta össze kis közösségünket.
Nem mellékes, hogy nemcsak a KISZó, hanem az Élet-Jel közművelődési, valamint a Vitamin+ ifjúsági melléklet megjelentetésében is részt vettem. Ezekből nagyon sokat tanultam, sok mindent megismerhettem. Igazán kedvenc rovatom nem volt, mindegyiket szívesen javítottam, de a mumus számomra a Sport oldal volt.
Legkedvesebb élményem? Most, hogy már nem dolgozom a szerkesztőségben, hisz 2016 tavaszától Felvidéken, végzettségem szerint nővérként tevékenykedem, talán egyet sem szeretnék igazán kiemelni, mert akkor túl hosszúra nyúlna az írásom. Rengeteg élményben volt részem, az idősebbektől sokat tanultam, a korombeliekkel pedig barátságot kötöttem. Igazából mindenki és minden élmény volt számomra. A szerkesztőséget mindig egy kicsit magaménak fogom tekinteni, hisz ez volt életem első munkahelye.
Mint köztudott, nemrég új székhelyet kapott a KISZó. Olvastam is róla. Ám akkor ért a meglepetés, amikor üzenetet kaptam Dunda György lapigazgatótól, amiben, mint volt munkatársat, egy kis összejövetelre invitált, az új „otthonukba“. Bevallom, nagyon jólesett. Számomra ez is bizonyítja, hogy a Kárpáti Igaz Szó nem csak a jelennek él, tiszteli a múltat, s biztos vagyok benne, hogy építi a jövőt.
Ezúton szeretnék nagyon jó egészséget és további sikeres munkát kívánni a Kárpáti Igaz Szó kollektívájának!
Fazekas Mária
(Királyhelmec)
