KISZó-visszaszámlálás: Vonzott a családi légkör

Közeledik a Kárpáti Igaz Szó centenáriuma, 2020. január 31-én lesz száz éve annak, hogy megjelent a legrégebbi kárpátaljai újság első száma, akkor még más néven, Munkás Újság címmel. Ebből az alkalomból sajátos visszaszámlálást indítottunk, még október 24-én, stílszerűen 100 nappal a jeles esemény előtt.

Hétről hétre valami érdekes, különleges olvasnivalóval rukkolunk elő, amihez páratlanul gazdag laptörténetünket hívjuk segítségül. A KISZó hallatlanul izgalmas, változásokkal teli évtizedekkel a háta mögött közelít a centenáriumához, s fontosnak tartjuk, hogy méltó módon tudjunk visszaemlékezni arra a 100 évre, ami e tekintélyes lap mögött áll. Az elmúlt hetekben mozaikszerűen felelevenítettük a múltat, 1945-től indulva, amikor Kárpáti Igaz Szó lett a Munkás Újságból, s eljutottunk egészen a mai időkig.

Sorozatunkat jelenlegi és egykori igazszósok visszaemlékezéseivel folytatjuk. A sort Timkó Ilonával nyitottuk, majd Magyar Éva következett. Ezúttal Kolbász Katalin tördelőnkkel folytatjuk, aki immáron 45 éve dolgozik a lapnál, s akit nővére csalogatott az újsághoz. Íme, az ő vallomása:

“A munkakönyvem szerint 1974. november elsejétől datálódom az Igaz Szóban. Tehát 45 éve. De az újság már két évvel azelőtt „megfertőzött”, ugyanis a nővérem révén már a nyári szünidőben is dolgoztam beolvasóként.

Tetszett a korrektúra, így itt maradtam. Voltam kifutó, beolvasó, korrektor, majd főkorrektor is. A kifutói munka abból állt, hogy a Duhnovics utcai szerkesztőségből a kéziratokat kellett vinnem a nyomdába, a 3. emeleten lévő TASZSZ-ból hordtam a közleményeket a szerkesztőségbe, ahol azt lefordították. Volt, hogy hajnaltájt jött a „poprávka”, azaz a javítás, és egy-egy Brezsnyev-beszédet teljesen újra kellett fordítani, majd levinni a nyomdába, újraszedni, újraolvasni és korrigálni. Nem mondhatnám, hogy könnyű volt – nappal dolgoztam, este egyetemre jártam.

1980-as évek. Balról jobbra: Maszkalik Aranka, Mátyás Judit, Kolbász Katalin

A mostani munkafolyamat már egészen más, a két főkorrektor, három korrektor és két beolvasó helyett jelenleg egy személyben korrigálom az egész lapot, természetesen az olvasószerkesztő és az ügyeletes szerkesztő után.

Még az átkosban voltak olyan hibák, melyekért mindenki szigorú büntetést kapott. Az egyik ilyen, amikor az egyik Tanár úr titulusát rosszul jelentettük meg. A cikk végén az volt olvasható: Bagu Balázs bátyúi lakatos, mely természetesen így hangzott volna: Bagu Balázs bátyúi lakos.

Hogy miért szerettem a korrektúrában dolgozni? Mert az a családi légkör, ami ott uralkodott, még évek múltán is irigylésre méltó, ott még nyoma sem volt a turáni átoknak. Ezt az összetartozást mi sem jellemzi jobban, hogy dinasztiák is létrejöttek az Igaz Szóban, volt itt anya-lánya kapcsolat, férj-feleség, de nővérek is – mint például Timko Ilona és én –, akik a mai napig is együtt dolgozunk a lapnál.”

Kolbász Katalin

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó