Ukrajnában augusztus 31-ig meghosszabbították az adaptív karantént. A régiókban az aktuális járványügyi helyzet súlyosságától függően zöld, sárga, narancs vagy vörös jelzést alkalmaznak. Az oktatási és tudományos minisztérium úgy határozott, hogy azokban a megyékben, amelyek az új adaptív karantén szerint nem tartoznak a vörös zónába, az oktatás gond nélkül megkezdődhet szeptember 1-jén.
Ljubomira Mandzij miniszterhelyettes azonban elmondta, a vörös kategóriába eső területeken továbbra sem nyithatnak meg az oktatási intézmények.
De miért? – tehetnénk fel a kérdést úgy, ahogy a gyerekek szokták, amikor valamire nemet mondunk.
Szinte minden működik már: gyárak, éttermek, mozik, üdülőközpontok. Az óvodák újranyitása érdekében már nemegyszer tüntettek a türelmüket vesztett édesanyák.
A szülők dolgoz(ná)nak. Nemcsak a gazdaságot, hanem őket is talpra kell állítani.
De nem csupán anyagi háttere van az intézkedésnek. A hosszú távú következményekkel is számolnunk kell. Amellett, hogy a tananyag megfelelő elsajátítása is kérdéses, a gyerek szociális fejlődése szempontjából ugyancsak hatalmas érvágás a hagyományos iskolai oktatás elmulasztása. A szülő szerepváltása idegen. Az otthoni helyszín szokatlan a tanuláshoz. A játszótársak hiánya frusztráltságot okoz, egy idő után figyelmetlenné és letudóvá válnak a kicsik. Elszoknak a közösségtől, zárkózottabbak, önzőbbek lesznek, nem tanulják meg a konfliktuskezelést, nehezükre fog esni az alkalmazkodás. Magyarán: nem járják ki az élet iskoláját.
A szülő képtelen egy személyben nevelő, többféle tanár, izgalmas játszótárs és azonos érdeklődésű barát lenni.
Elcsépelten hangzik, de az oktatási intézmény – legyen az általános iskola vagy egyetem – tényleg többet ad a tudásnál: felkészít az életre, a személyiségfejlődés színtere, az álmok, ötletek megteremtésének a helye.
Ha a gyerekeknek ősztől is nélkülözniük kellene az iskolapadokat, azzal emlékektől, sikerélménytől, motivációtól, a toll okozta bőrkeményedéstől és a számtalanszor elismételt „tanító néni, tanító néni!” frázistól fosztanák meg őket.
Komolyra fordítva a szót: a fiatalok felkészültségét veszélyeztetik, és olyan értékes időt veszítenek el, amit már soha nem tudnak visszahozni.
