A Nagydobronyi Rehoboth Szeretetotthont 2006-ban nyitották meg. Ekkor költöztek be az első lakók. Több mint egy éve annak, hogy utoljára meglátogattuk a létesítményt annak okán, hogy tárgynyeremény-sorsolásunk fődíját, egy síkképernyős televíziót adhattunk át a gondozottaknak. Most, a karantén ideje alatt főként arra voltunk kíváncsiak, milyen változásokat hozott életükben ez a mindenki számára nehéz időszak. A lakókkal a szigorú szabályok miatt nem beszélgethettünk, ellenben Hidi Jenővel, az idősotthon igazgatójával, igen.
– Hét lakóval indultunk, ugyanis abban az időben nem nagyon voltak jelentkezők. Mások voltak a körülmények, a család valamennyi tagja itthon volt és nem volt igény az efféle ellátásra. Indulás előtt végeztünk egy felmérést is azzal kapcsolatban, mennyire lenne rá kereslet. Az eredmény: 100 emberből 98 nemmel szavazott. Jelenleg 27-en élnek itt, a maximális befogadóképességünk pedig 30 fő. Általában egy hely mindig tartalékban van.
– Azóta mennyire lett nagyobb az érdeklődés?
– Hatalmas mértékben, bár időszakosan. Most, a karantén miatt, nem nagyon érdeklődnek, gondolom tudják, hogy most nincs felvétel. Legtöbben általában az őszi időszakban szoktak érdeklődni. A kivándorlás és a külföldi munkavállalás jelentősen megdobta a jelentkezők számát.
– Mivel töltik napjaikat a bent lakó szépkorúak?
– Előre megszervezett és állandó jellegű programunknak csupán a bibliaórák számítanak. Szoktak hozzánk jönni különböző csoportok, és bemutatnak valamilyen előadást időseink számára. Tánccsoportok, óvodák stb. is bemutatkoznak egy-két órás előadással. A Nagydobronyi Református Líceum tanulói is végeznek itt diakóniai munkát.
– Miben változtak a mindennapok a karantén hatására?
– A legnagyobb változást az jelenti, hogy senkit sem engedünk be az intézmény területére. Minket egy holland csoport támogat és tart fenn, akikkel állandó kapcsolatban vagyunk. Megtudtuk, hogy az ő környékükön 55 ember vesztette életét koronavírusban, ebből 30 idős volt. Ez a tény, illetve az a tudat, hogy az öregek számítanak a legveszélyeztetettebb kategóriának, arra sarkallt minket, hogy a legmagasabb szinten kell betartanunk az előírt szabályokat.
– Mennyire szigorúak ezek?
– Én még ennél is szigorúbb terveken gondolkoztam, miszerint az ápolók és takarítók is költözzenek be az épületbe, hogy elkerüljük annak lehetőségét, hogy valaki kívülről hozza be a fertőzést. Mivel a környéken, hála Istennek, nem súlyosbodott a helyzet, így ez az intézkedés nem került bevezetésre.
– Mennyire viseli meg az időseket a járványidőszak?
– Ők is néznek tévét és megértették, hogy minden szigorítás az ő egészségüket szolgálja. Szerényebben, látogatók nélkül teltek az ünnepek. A faluba amúgy sem jártak ki gyakran, így e téren nem történt nagy változás.
– Az idősek otthonához gazdaság is tartozik. Itt milyen változások voltak ebben az időszakban?
– Korábban beindítottunk egy Farm-2 projektet, építkezésbe és technikavásárlásba kezdtünk, mely által a gazdaság folyamatosan fejlődik és működik. A karantén miatt kissé be kellett húznunk a féket, mivel csökkent a szponzori támogatás. Ezenkívül különösebb változás nem volt, a projekt továbbra is életképes és fejlődő, illetve jelentősen hozzájárul az intézmény fenntartásához. Mivel még mindig a fejlesztési fázisban vagyunk, így a bevétel nagy részét is erre a folyamatra fordítjuk.
– Mi a helyzet a terméssel?
– Már szezonját múlta a retek, a betakarítás nagy része azonban még hátra van. Egyébként a termés legtöbbször csak nyomott áron értékesíthető.
– A munkálatokban a lakók is részt vesznek?
– Aki szeretne vagy hozzá van szokva a munkához, az részt szokott venni a munkálatokban.
– Milyen további célok várnak megvalósításra?
– Fontos kiemelni, hogy a bent élők nyugdíjának 75 százaléka az otthont illeti meg, ami nem túl nagy összeg és ebből nem lehet teljes egészében fizetni a rezsiköltségeket és egyéb kiadásokat. A legfontosabb távlati célunk egy olyan gazdaság létrehozása, amely teljes egészében biztosítaná az otthon fenntartását, és támogatóink már csak vendégségbe jönnének hozzánk.
Bara Tünde
