Alig két hónap múlva helyhatósági választások lesznek Ukrajnában, ami az új, átalakított közigazgatási rendszerben sorsdöntő fontossággal bír a kárpátaljai magyarság számára. Az ukrán politikai erők már lesben állnak, magyar érdekvédelmi szervezeteink azonban a rosszemlékű régi időket idézve civakodnak egymással.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) a teljes kárpátaljai magyar egység híve. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) csak ott fogna össze, ahol veszélyben érzi a magyar érdekképviselet biztosítását.
A Kárpáti Igaz Szó ezért hagyományos heti kérdésében azt firtatta: Ön támogatja-e a teljes körű magyar– magyar összefogást az őszi választásokon? A kommentekkel együtt közel 800 voks érkezett, amit már illik komolyan venni, az eredmény pedig magáért beszél:
a kárpátaljai magyarok elsöprő többsége, 92 százaléka az egységes fellépés mellett foglalt állást!
Ennek tudatában világosan kell látnunk: a KMKSZ- és az UMDSZ-hívek jelentős többsége teljes és átfogó együttműködést szeretne. Túl kevesen vagyunk már ahhoz, hogy megmaradt erőinket még tovább forgácsoljuk. Különösképp nem tehetjük ezt meg Trianon évszázados árnyékában, nemzeti összetartozásunk évében.
Politikai képviseleteink vezetőinek hatalmas a felelőssége abban, hogy hallgassanak a kárpátaljai magyarság hangjára, képesek legyenek túllépni személyes, politikai és egyéb ambícióikon, félretegyenek minden vélt vagy valós sérelmet. Budapesten jól ítélik meg a helyzetet, amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, vagy éppen az itteni magyar külképviseletek vezetői azt mondják:
Kárpátalján a magyar–magyar együttműködésnek nincs alternatívája.
Maga Barta József, a KMKSZ alelnöke mondta az UMDSZ kongresszusán: árkok ásása helyett hidak építésére van szüksége a helyi magyarságnak! Tökéletesen egyet lehet érteni vele.
Egyáltalán nem örömteli, ami éppen most zajlik a két szervezet között. Meghallgatva, elolvasva az érveiket, nyilván ki-ki saját pártszimpátiája alapján értékeli a helyzetet. Azt is mondhatjuk, van benne valami, amit az egyik vagy éppen a másik fél sulykol. Abban vitathatatlanul igaza van a KMKSZ-nek, hogy két külön listára több jelölt fér fel, mint egy közösre. Ám az már egyáltalán nem biztos, hogy két listáról több mandátum szerezhető, mint egy erős közösről. Meggyőződésem, a külön indulás megzavarja és eltántorítja a kárpátaljai magyar szavazókat, s sokan ezért megbüntetik majd pártjainkat: vagy el sem mennek szavazni, vagy – még rosszabb esetben – ukrán párt magyar jelöltjeire adják a voksukat. Amint az is meggyőződésem, az összefogás listája olyan mozgósító erővel bírhat, ami kiváló és erős pozíciókat biztosíthat közösségünk számára. A megosztottságnak azonban csak vesztesei lehetnek…
Jelenleg csak remélni tudjuk, hogy mindkét oldalon csillapodnak a kedélyek, a harag vagy sérelmek helyett a józan ész, a kárpátaljai magyarság érdeke és óhaja kerekedik felül.
Vezetőink egyszerűen nem tehetik meg, hogy „merényletet” követnek el a kárpátaljai magyar közösség ellen. Sajnos jól látjuk, a 2015-ben létrejött együttműködés nagyon törékeny, most éppen hogy annak megszilárdításán kellene dolgoznia minden felelős magyar vezetőnek, nem pedig annak további gyengítésén. Szomorú, hogy egyesek ennek az ellenkezőjében érdekeltek…
A kárpátaljai magyarság elsöprő többsége által remélt és óhajtott összefogás alapjának ugyanakkor a kölcsönös bizalomra, tiszteletre, őszinte partnerségre kell(ene) épülnie. És itt látni a legnagyobb problémákat. A KMKSZ hangsúlyozza, hogy visszavárja az UMDSZ-t a tárgyalóasztalhoz, ami valóban üdvözlendő, utóbbi részéről pedig megszívlelendő. Ám miféle vendégvárás az, hogy eközben a médiában és a közösségi felületeken rendületlenül megy a pocskondiázás és sértegetés. Felfoghatatlan, és a megegyezés szándékát kérdőjelezi meg, hogy azt terjesztik az UMDSZ-ről, hogy már megállapodott Zelenszkij zöld pártjával, és máris „Zelenszkij magyarjainak” titulálják őket… A múltban vájkálva pedig számon kérik az ukrán pártokkal való együttműködést, úgy, hogy megfeledkeznek arról, kik agitáltak Viktor Juscsenko vagy éppen Petro Porosenko mellett, akik hivatali ideje alatt soha korábban nem tapasztalt jogfosztás történt velünk szemben, s akkor még a Viktor Baloga klánnal való egykori kooperációról szót sem ejtettünk. Ez tipikusan a másik szemében levő szálka és gerenda példázatát juttatja az ember eszébe.
Aki együttműködést, összefogást, megegyezést szeretne, az egyszerűen nem pocskondiázhatja, rágalmazhatja ilyen cinikusan és rosszindulatúan potenciális partnerét. Hacsak nem az a cél, hogy még véletlenül se folytatódjék a párbeszéd…
A két szervezet döntéshozóinak a kárpátaljai magyar jövő fontossága okán, a történelmi esély megragadása érdekében jó volna túllépniük a provokatív cselekményeken, a magyar ügynek ártani akaró provokátorokon, s bármilyen nehéz is, de a kárpátaljai magyarság érdekében mindent el kell követniük a megegyezésért.
Dunda György
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
