Az elmúlt esztendőkben és napjainkban is a kilátástalan jövő miatt sajnos egyre több fiatal hagyja el szülőföldjét, és más országban keres boldogulást. Csak kevesek döntenek úgy, hogy pár év elteltével hazajönnek. Eljött az az idő, amikor lassacskán a húszas, harmincas korosztály kell hogy kivegye részét a helyi társadalmi életből, hamarosan rájuk hárul az a feladat, hogy gondoskodjanak a következő nemzedékről.
A makkosjánosi Varga Attila példamutató ebben. A fiatalember az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanult tovább. Jó szívvel emlékszik vissza azokra az évekre, mert az alapokat, az ott szerzett tudást mind a mai napig kamatoztatja. Ám az ukrán nyelv sikeres elsajátítása érdekében meghozott egy fontos döntést, a gimnáziumban töltött öt év után a Munkácsi Katonai Líceumba felvételizett, érettségit viszont már a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában kapott. Az Ungvári Nemzeti Egyetemen könyvvitel és auditálás szakon szerzett diplomát, s immár három éve tevékenykedik jegyzőként a makkosjánosi önkormányzatnál, emellett a képviselőtestület tagja, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség helyi szervezetének alelnöke.
– Soha nem gondoltam, hogy ez lesz az a tevékenység, amiben megtalálom önmagam.
Eleinte nagyon féltem tőle, hiszen komoly és felelős ez a munka, de sokat segített az előző jegyző, Balazsi Anna. Emellett az sem volt hátrány, hogy korábban is a hivatalban tevékenykedtem földmérnökként. Az viszont biztos, hogy folyamatosan tanulok, fejlesztem magam. Mindent összegezve, szeretem a munkám, mert nem egyhangú, mindig van benne valami újdonság. Persze sokszor az újdonság nem a könnyű kategóriába sorolható, mégis úgy gondolom, hogy megtaláltam a helyem, mert nap mint nap emberekkel vagyok kapcsolatban, segíthetek a problémáik megoldásában. Fontosnak tartom azt is, hogy ne okozzunk csalódást azoknak a helybélieknek, akik az előző önkormányzati választásokon bizalmat szavaztak nekünk, arra törekszünk, hogy megfeleljünk az elvárásaiknak.
– Az önök korosztálya, vagyis a harmincasok veszik át lassan a stafétát. Hogy látja, átérzik-e ennek felelősségét a helybéli fiatalok?
– Nagyon nehéz kérdés ez mostanában.
Az én korosztályom és a fiatalabbak is sajnos külföldön vállalnak munkát.
Nem ítélem el őket ezért, hiszen én is dolgoztam külföldön, én is megtapasztaltam, milyen az. De úgy vélem, a tapasztalatszerzés után, biztos anyagi háttérrel haza kellene jönniük – azokra vonatkozik ez, akiknek a lehetősége megengedi –, és itthon vennék ki a részüket a társadalmi életből, a véleményformálásból. Ugyanis egyszer majd mi leszünk azok, akiknek dolgozniuk kell a fiatalságért, a Kárpátalján való megmaradásért. Remélem, hogy az itthon maradt fiatalok a későbbiekben aktivizálódnak, de az is nagyon fontos, hogy az idősebbek gyakrabban kérjék ki a véleményüket. Jobban be kellene vonni őket a közösségi munkába, és akkor ez talán a kedvüket is meghozná.
– Ön sok mindent felvállalt, hivatását szívügyének tekinti. Jut elég ideje a családjára?
– Igyekszem, hogy jusson. Augusztus 30-án ünnepeljük hatodik házassági évfordulónkat, kislányunk, Jázmin hároméves. Hétfőtől péntekig dolgozom, vagyis a hetem nagy részét elveszi a munka, sőt, vannak olyan esetek, amikor szombaton és vasárnap is van feladatom, de a szabad időmet csakis a családommal töltöm. Sokszor reggelente azt mondja a kislányom, hogy apa, ne menj munkába, de már most próbálom neki megmagyarázni, hogy a felnőtteknek kötelezettségeik vannak, és bizony dolgozni kell.
Nagyon szeretek sportolni, évekig tagja voltam a jánosi futballcsapatnak, mára már csak hobbiszinten űzöm, de így is jól ki tud kapcsolni.
– Négy éve képviseli a helyiek érdekeit. Most is ringbe száll?
– Igen, vannak ambícióim, ha minden jól megy, a jövőben is szeretném képviselni a földijeim érdekeit. Örömmel tölt el, hogy a szülőfalumban tevékenykedhetek, tudok tenni azért, hogy a község fejlődjön. De nem szeretnék megragadni ezen a szinten, az idő múlásával nemcsak a községért, hanem a régióért akarok tenni. Komoly elképzeléseim vannak a jövőre nézve.
Az ötéves kadenciánk alatt sokat fejlődött Jánosi és Balazsér, ehhez persze elengedhetetlen volt az erős és tenni akaró polgármester, Barta István, aki öt évvel ezelőtt lehetőséget látott bennem.
A képviselőtestülettel jó az együttműködés, minden egyes képviselő arra törekszik, hogy olyan döntések szülessenek, melyekből profitálhat a falu. A község útjainak 90 százaléka új burkolatot kapott, a közvilágítás is megoldódott, egyik büszkeségünk a polgármesteri hivatal mellett lévő park, a központ is megszépült. Az óvodába járó gyermekek étkeztetésében is jelentős segítséget tudunk nyújtani. Úgy vélem, az egyetlen megoldás, és jó út a további fejlesztésekhez az együttműködés és az összefogás, mert csak közösen, együtt tudjuk megfelelően képviselni a kárpátaljai magyarok érdekeit. A Nemzeti Összetartozás éve van, ezért még fontosabbnak tartom, hogy a helyi magyarság adjon egy jelet, hogy itt összefogás van.
Hegedűs Csilla
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
