Fiatalos és energikus, mindig sokat dolgozott, most sem pihen. Életeleme a mozgás, a problémák megoldása.
Bökényiné Katrin Borbála 1948. április 18-án született. Egész életében a kereskedelemben dolgozott, aztán a kilencvenes években lépnie kellett, mert a fizetés, már ha egyáltalán folyósították, semmire sem volt elég. Akkor úgy döntött a család, hogy önállósodnak. Lehetőség nyílt arra, hogy bérbe vegyenek egy étkezdét, amit később meg is vásároltak, kávézóvá alakították át. A Konvalia (gyöngyvirág) nevet kapta a lányáról, akit Gyöngyinek hívnak. A családi vállalkozás ma is működik, igaz mintegy négy éve átadta a vezetést az unokája családjának. Úgymond, nyugdíjba vonult, pihenni.
– Sikerül pihenni?
– Hát hogyne – mondja nevetve – most talán még többet dolgozom, mint eddig, csak éppen más jellegű a munkám.
– Mi ad erőt? Honnan meríti az energiát?
– Talán genetikai vonás, de lehet, hogy hozzáállás kérdése az egész. Ha valamit meg kell tenni, nem az a kérdés, hogy megtegyem vagy ne tegyem, hanem az, miként tegyem, hogy jó legyen, és időben elvégezzem. Mindegy, mi a feladat, egy családi vállalkozásban, egyáltalán a családban, a tagok kiegészítik egymást, nem csak egymás mellett vannak. Ahhoz, hogy minden olajozottan menjen, elengedhetetlen az együttműködés, bármiről legyen is szó. Minden elvégezendő feladat fontos, a gyerekfelügyelettől kezdve a lányom által vezetett „Nereszen” néptánccsoport fellépő ruháinak varrásáig. Mindenki ott segít, ahol éppen szükség van rá.
– Szoktak vitatkozni? Hogyan oldják meg a nézeteltéréseket?
– Természetesen vannak viták, a ház nem templom. Különböző temperamentumú, egyéniségű és korú embereknek más-más elképzelésük van ugyanarról a dologról. Igyekszünk mindent megbeszélni, egyezségre jutni, fő szempont, hogy a családi béke megmaradjon.
– 52 éve élnek együtt a férjével, mi a hosszú házasság titka?
– Sok-sok egymás iránti türelemre és megértésre van szükség ahhoz, hogy az egykori szerelem szeretetté alakuljon idővel.
– Az a hír járja, hogy Boriska néni készíti a legfinomabb hájas süteményt.
– A sütemény egy nagyon régi recept szerint készül, még anyukámról maradt rám, hájzsírral kell készíteni, nincs benne semmi titkos hozzávaló, mégsem sikerül mindenkinek. Nem tudom, hogy a legfinomabb-e, de nálunk mindenki nagyon szereti, főleg üstben főtt szilvalekvárral. Leveles-hájas a neve, s mikor kisül, olyan, mint egy félig nyitott könyv, meg lehet számolni a leveleit. Régen gyakrabban készítettük, szinte minden nagyobb családi összejövetelre, születésnapra, házassági évfordulóra, mára már ezek is lassan elmaradnak, vagy csak szűk családi körben tartjuk meg. Hiányoznak azok az ünneplések…
– Mivel foglalkozik a legszívesebben?
– Nagyon szeretem a virágokat, imádok velük bíbelődni, ültetni, ápolni. A kávézó virágait is én ültettem, a gondozást dús virágzással hálálják meg.
Bökényi Magdolna
