Bár a kampány hivatalosan csak 2020. szeptember 5-én kezdődik, az őszi önkormányzati választások tematikája már a csapból is ömlik. Készülnek a különféle, megrendelt közvélemény-kutatások, köztük olyanok, melyek rossz szereplést jövendölnek a magyar pártoknak, amit a széthúzással magyaráznak. Minden hirdetőtáblán jól fésült leendő polgármester- és képviselőjelöltek köszönnek vissza. Kárpátaljai „kishazánkban” sincs ez másként. Milyen babérok teremnek nekünk egy viszonylag jól lefolytatott, ellenszél nélküli önkormányzati választások után? – tettük fel a kérdést dr. Zubánics Lászlónak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökének.
– A rengeteg számolgatás, szociológiai becslés és spekuláció helyett valójában csak arra lehet építeni, amit a rideg tények is alátámasztanak, azaz a korábbi helyhatósági választások eredményeire – kezdi az elemzést az országos szövetség vezetője. – Bár a körülmények érdemi változása miatt sok szinten nem lehet egyenes párhuzamokat vonni az elmúlt időszak, illetve a jelen történései között, meglátásunk szerint megyei szinten a helyzet nem sokat változott. A 2015-ös választásokon a KMKSZ és az UMDSZ közös listája a kárpátaljai választópolgárok 12 százalékának bizalmát nyerte el, ami komoly és figyelemreméltó eredmény volt. Biztosak vagyunk abban, hogy egy ilyen koalíció az idén ősszel se szerepelne rosszabbul, lévén mindkét magyar szervezet erőteljesen és bizakodóan készül a választási kampányra, még ha pillanatnyilag nem is teljes köztünk a megértés.
Becsléseink szerint kellő hozzáállással most is elérhető a múltkori 12 százalékos eredmény, sőt, a polgárok akár még ennél is nagyobb bizalmat szavazhatnak a magyar pártoknak.
Ennek több oka is van. Például, becsléseink szerint, 2015-ben a magyarokra szavazók kb. 8 százaléka a KMKSZ-re, 4 százaléka pedig célirányosan az UMDSZ-re, illetve jelöltjeire voksolt. A 2015-től eltelt időszakban a KMKSZ olyan nagymértékű magyarországi támogatást kapott, és osztott szét vidékünkön, mint egész fennállása óta soha. Ez igen jelentős fegyvertény, amelynek idén ősszel komoly, dinamikus hatást kellene gyakorolnia a kulturális szövetség választási eredményeire.
– És mi a helyzet az alacsonyabb szinteken, ott mi várható?
– Ha nem a megyei szintet vesszük, akkor viszont kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az ukrajnai önkormányzati átalakítás miatt gyakorlatilag teljes egészében megváltozott a politikai „játszótér”, mi több, egészen más stílusú játékosok is megjelentek, akik többek között a mi szavazóink megszerzését is célul tűzték ki. A legnagyobb lélekszámú magyar közösséggel bíró Beregszászi Járási Tanácsban a két magyar politikai szervezet együtt, vagy külön-külön a mandátumok 20 százalékát gyűjtheti össze – ez 9 képviselői hely a 42 fős testületben. Kicsit jobb lehet a helyzet a beregszászi kistérségben, ahol a külön induló magyar szervezetek nagy igyekezettel megszerezhetik a mandátumok felét – azaz 17 képviselői helyet.
Véleményünk szerint – ismét csak az egyetlen hiteles elemzési alapból, azaz a rendkívül eredményes 2015-ös közös szereplésből kiindulva – ezek az eredmények akkor érhetők el, ha a két magyar párt ismét közösen lép fel Beregszászban, éppúgy, ahogy azt öt évvel ezelőtt tette.
Sajnos KMKSZ-es partnereink ezt most messze nem így képzelik el, továbbra is makacsul „kötik az ebet a karóhoz”, mondván – szervezeteinknek most kizárólag külön listán kell indulniuk a Beregszász központú kistérségben és a járásban. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a KMKSZ egyeztetéseink során váltig azt hangoztatja, hogy továbbra is a 2015-ös megállapodásink mentén képzeli a további együttműködést, viszont annak egyik legfontosabb és legeredményesebb összetevőjébe – a közös beregszászi kistérségi listába – semmi szín alatt nem hajlandók beleegyezni. Ez utóbbi, ténylegesen nem felel meg a korábbi megállapodásink szellemének és nagyon elszomorító fejlemény.
– Nem kevésbé szívderítő az sem, hogy miközben a kárpátaljai magyarság döntő többsége a megegyezést támogatja, az Önök szervezete és ismert emberei nagyon durva kritikákat kapnak a lehetséges partner részéről. Az UMDSZ ezzel szemben nem állt bele a sárdobálásba.
– Szomorú, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban azt próbálták nekünk bebizonyítani, hogy „ki a nagyobb Jani”, pedig ezt az időt sokkal értelmesebb dolgokra is tudtuk volna fordítani. Szerencsére tanultunk a 2015-ös helyi „együttműködési megbeszélés-maratonokból”, így mindenki csendben hozzálátott a csapatépítéshez. Szép lassan összeálltak a képviselő listák, alakul a szavazatszámláló bizottságba delegáltak listája, jelentkeznek a megfigyelők.
Bár az utóbbi években káderéhségről beszéltünk, az elmúlt hetekben számos kellemes meglepetés is ért minket, hiszen olyan neves emberek is jelentkeztek, akikről nem gondoltuk, hogy ilyen ambícióik vannak.
A sokat szidott nyilvános párbeszéd számos emberben elindított egy pozitív folyamatot: azért a közösségért, amelyben élnek, az emberek készek nem csak a szavak, de a tettek szintjén is cselekedni.
A jelenlegi állapotban az Ungvári és Beregszászi Járási Tanács jelöltlistája állt össze, de az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP-UMDSZ) listát indít az Ungvári, Csapi, Beregszászi, Técsői Városi Kistérségi Önkormányzatokban, illetve a Tiszaújlaki és a Tiszapéterfalvai Községi Kistérségi Önkormányzatokba.
Azokban a kistérségekben, ahol nem szükséges pártjelölés, ott helyi aktivistáinkat segítjük az indulásban.
Emellett önkormányzati polgármester-jelölteket indítunk és támogatunk gyakorlatilag minden magyarlakta kistérségben. Szövetségünk 2020. január 25-i elnökségi ülésén arról született egyhangú döntés, hogy az elnökség valamennyi tagja számára lehetőséget biztosítunk az önkormányzati választásokon való mandátumszerzésre. Ez a döntésünk azóta sem változott, így az elnökségi tagok, a járási és városi szervezetek elnökeinek nevei több szinten is visszaköszönnek majd. Ugyanezen az ülésen foglaltunk állást abban is, hogy az őszi választások során minden kistérségben támogatjuk azokat a községi és városi polgármestereket, akik megszolgálták a közösség bizalmát és eredményes munkát fejtettek ki. Szervezetünk töretlenül bízik bennük!
A hivatalos jelöltállításokra 2020. szeptember 10–25-e között kerül sor, így addig arról beszélni, hogy ki milyen álmokat, terveket dédelget, teljesen komolytalan dolog. De az is, ha egy virtuális házasságkötést megelőzően a vőlegény a nagyvilág előtt a leendő menyasszonyt lenge erkölcsűnek, mi több, utcalánynak hordja le. A kívülállóban, de valószínűleg a menyasszonyban is felmerülhet a kérdés: mi célból is történik ez a vehemens házasságkötési nyomulás? Netán érdekből, s csupán a menyasszony hozományának megszerzése a cél?
– A közösségi médiaterekben megjelenő KMKSZ-közeli reakciók alapján bűnnek tűnik bármiféle magyar–ukrán párbeszéd is, noha a budapesti és kijevi diplomácia az idén komoly erőfeszítéseket tett már a viszony rendezése céljából. Ön szerint is bűn az ukrán–magyar közeledés, vajon enélkül is megoldhatók az elmúlt évek Porosenko-érája során ránk szabadított problémák?
– Ezt egy példával tudnám elmagyarázni, visszatérve a médiában a napokban lebegtetett „pályaelhagyásra”: Tóth Bálint, Tiszapéterfalva polgármestere – aki nagy valószínűséggel az októberi választásokon indul a Tiszapéterfalvai Községi Kistérségi Önkormányzat elöljárói tisztségére kiírt választásokon – meghívást kapott Valerij Luncsenko, Vaszil Petyovka, Vladiszlav Poljak és Horváth Róbert parlamenti képviselőktől, hogy vegyen részt egy rendezvényen, amely történetesen az általuk közelmúltban alapított Ridne Zakarpattya (Mi Kárpátaljánk) bemutatkozó eseménye volt. Egy ilyen meghívást egy felelősen gondolkodó településvezető nem szokott elutasítani, lévén, hogy a képviselőknek jelentős befolyásuk van a kormányzati fejlesztési forrásokra, többek között a Tiszahát legtöbb égető problémájának a kezelésére is. De a nyilvános eseményen készült fényképekből egyes „mértékadó” sajtóorgánumok ennél sokkal messzemenőbb következtetéseket vontak le. Ez mindenkinek szíve-joga, amíg ezt saját szűk környezetében teszi! Azonban a különféle nyilvános spekulációkat szeptember közepéig érdemes mellőzni! Mint a fentiekben is jeleztem, az UMDSZ pártlistát indít a Beregszászi Járási Tanácsba (ennek a választókerületnek a részei a Nagyszőlői járás magyarlakta falvai is), illetve a Tiszaújlaki és a Tiszapéterfalvai Községi Kistérségi Önkormányzatba. A januári elnökségi döntésünk szerint az önkormányzati elöljárói tisztségre a jelenlegi polgármestereket – Kovács Istvánt (Tiszaújlak) és Tóth Bálintot (Tiszapéterfalva) – fogjuk indítani. Mert tény, hogy az UMDSZ színeiben öt éve megválasztott polgármesterek az elmúlt évek során számos komoly és kézzelfogható eredményt tudtak felmutatni.
Sorainkban olyan eredményes és tekintélynek örvendő politikusok vannak, akik a különféle politikai változásoktól függetlenül hűek maradtak szervezetünkhöz és tőlük „elhatárolódni” vagy tőlük alaptalanul valamiféle „magyarázatokat” követelni egyértelműen politikai rövidlátásunkról tanúskodna.
Ugyanakkor az ukrán pártok is érthető módon komolyan veszik az UMDSZ súlyát és lehetőségeit. Innen ered az, hogy részükről az elmúlt időszakban számtalan megkeresés érkezett az országos szövetséghez. Az UMDSZ-nek ezekhez a megkeresésekhez való hivatalos hozzáállása egyértelmű – minden törekvés, amely arra irányul, hogy a kárpátaljai magyarság helyzete javuljon, hogy csorbát szenvedett kisebbségi jogainkat helyreállítsuk, hogy embertársaink szülőföldjükön való élete szebb és jobb legyen – figyelemreméltó és felvállalható. A mindenki által megsüvegelt példátlanul eredményes vajdasági magyar szereplés egyik biztosítéka is az ottani kisebbségi-többségi hatékony párbeszédre, és a Budapest és Belgrád közötti megértésre alapult.
