Energikus, ügyes kezű és kreatív. Folyamatosan ötletel, egy pillanatra sem áll meg. A szakmája mellett hűen kitart, ám a zene is egész életét végigkísérte. A családi értékek mindennél fontosabbak számára. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Palatic Erika, a Sislóci Dobó István Középiskola kémiatanára.
– Közel két évtizede van a pedagógusi pályán.
– Idén lesz 20 éve annak, hogy ezt a szakmát választottam. Kezdetben az óvodában dolgoztam nevelőként, majd, miután az iskolában felszabadult a szervezői munkakör, elvállaltam. Később lehetőség nyílt arra, hogy a „tanult szakmámban” folytassam a pályafutásomat. Így most kémiát és biológiát oktatok a Sislóci Dobó István Középiskola fiataljai számára.
– Miért döntött a kémia mellett?
– Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor (egykoron Zalka Máté) Középiskola 10-11. osztályába járva akkori kémiatanárnőm, Borkó Georgina szerettette meg velem ezt a tantárgyat. Igyekszem én is hasonlóképp hatni a gyerekekre. A fiatalok szeretik az új dolgokat, így eleinte érdeklődőek ez iránt. Ám sajnos elég rosszul felszerelt kémia szaktantermekkel rendelkezünk, egyre kevesebb laboratóriumi és gyakorlati munkát tudunk végezni. Ezért hamar lankad a kíváncsiság.
– Tapasztalt változást az oktatásban?
– Kétségtelenül, nehezebb lett. A legnagyobb problémát a gyerekek és a szülők hozzáállása jelenti. A sokszor emlegetett „mi időnkben” alapvető volt a pedagógusok iránti tisztelet, megbecsülés, manapság ez teljesen eltűnt. Nem értékelik a tanulás lehetőségét, a legtöbben a külföldi munkalehetőségben, a gyors pénzkeresésben látják a jövőt.
– A helyi óvoda magyar csoportjában az apróságokkal is foglalkozik.
– Zenei nevelőként vagyok jelen az életükben. Hét évig koptattam a tarnóci zeneiskola padjait. Zongorázni tanultam. Az akkoriban megszerzett tudást a mai napig kamatoztatom.
– Honnan jött a zene iránti szeretete?
– A zene végigkísért eddigi utamon. Palágykomorócon születtem, ahol akkoriban kimagasló kulturális élet zajlott. A fiatalok eljártak a „klubba”, természetesen én is tagja voltam a műkedvelő csoportnak. Kórusban énekeltünk, különböző műfajú táncokat sajátítottunk el, gyakran felléptünk. Vonzódásom a zenéhez azóta is megmaradt. Az iskolai lánykórus vezetését is készséggel elvállaltam. A repertoárunk gazdag, ám a leggyakrabban a szívünkhöz közel álló népdalokat adjuk elő.
– Közösségi ember, nem áll távol öntől a szervezés.
– Kifejezettem szerettem azt az időszakot, amikor szervezőként dolgoztam. Élveztem a munkát. Jelenleg is bármilyen iskolai vagy azon kívüli eseményen szívesen segédkezem. Részt veszek az érdekképviseletek által szervezett alkalmakon, az egyházi rendezvényeken, melyek szervezésében és lebonyolításában is aktívan közreműködöm. Templomjáró ember vagyok, és hitoktatóként is tevékenykedem.
– Családi vállalkozást is vezet.
– Virág- és koszorúkötéssel foglalkozom. A kertemben a kora tavaszi tulipántól a késő őszi krizantémig szinte minden megtalálható. Termesztek margarétát, csutorát, őszirózsát, sóvirágot, többfajta rózsát és kardvirágot is. Ünnepi alkalmakra élővirág-kompozíciókat, mindenszentek ünnepére és karácsonyra pedig ikebanákat is készítek. Minden egyes alkotásomat úgy állítom össze, mintha saját magamnak készíteném.
– Úgy tűnik, igen sokat vállal.
– Nem szeretek egy helyben ülni, olyan ember vagyok, aki mindig töri valamin a fejét. Nem várom, hogy a sült galamb a számba repüljön. Ahhoz, hogy érvényesüljünk a mai világban, muszáj több lábon állni.
– Meséljen a családjáról.
– Idén lesz 25 éve, hogy férjhez mentem. Két gyermekünk született. A lányunk, Bianka elvégezte az angol és az ukrán filológia szakot, a fiunk, Martin jövőre érettségizik.
– A felsorolt tevékenységek sok türelmet igényelnek. Ön türelmes?
– Általában igen, ám olykor rajtam is elhatalmasodik a feszültség.
– Szókimondó?
– Egyenes természetem van, ami a szívemen, az a számon. A véleményemet mindenkinek a szemébe mondom, aztán vállalom a következményeket.
– Mivel lehet felbosszantani?
– Az igazságosság elvét vallom, bánt a hazudozás és a kétszínűség.
– Jó emberismerő?
– Úgy vélem, igen. Felismerem az emberekben, milyen célokkal közelednek felém.
– Határozott?
– Helyzetfüggő. Néha egyedül hozok döntéseket, ám többnyire megbeszélem másokkal is, meghallgatom a környezetem véleményét a témában.
– Félig üres a pohár, vagy félig tele van?
– Kicsit közötte. Igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ám ez nem mindig sikerül.
– Könnyen elérzékenyül?
– Hamar meghatódom. Akár egy filmen is, de mások problémái és gondjai is elszomorítanak.
– Haragtartó?
– Nem. Kimondom, amit gondolok, és azzal el is száll a dühöm.
– Beismeri a hibáit?
– Igen, nem szokásom másra hárítani a tévedésemet.
– Mottója?
– Nem tudnék egy idézetet kiemelni. Gyakran fellapozom a Bibliát. Ez erőt és feltöltődést ad.
– Előre tervez?
– Minden nap annak kell megfelelni, ami előttünk áll. Nem tervezek előre, amit hoz az élet, azzal birkózom meg.
– Az aktív vagy a passzív pihenést részesíti előnyben?
– Szeretek kirándulni a természetbe. A jelenlegi helyzetben a határokon való nehézkes átkelés miatt Kárpátalja gyönyörű helyeinek felfedezését tűztem ki célul. Sokan alig ismerik szülőföldünk csodás látványosságait, tájait, én mindenképp szeretném felkeresni azokat.
Csuha Ivett
