Kopjafával a Kőhavasra.
A magyar államalapítás és Ukrajna függetlenné válásának évfordulója között, augusztus 22-én a Kárpátaljai Hazajáró Egylet tagjai gyönyörű kopjafával a vállukon sétáltak fel a Petrosz 2020 méteres csúcsára – számolt be közösségi oldalán Bíró András, a Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egylet vezetője. Az idén ez volt az egyesület tizenegyedik túrája.
A honismereti vezető leírta, pár hete a Borzsa-havason túráztak, amikor a tiszaújlaki Tóth Gyula fafaragó mester felajánlotta, hogy ajándékoz az egyesületnek egy kopjafát. Azt az egylet tagjaira bízta, hogy hol állítják fel az emlékjelent. Varjú Zoltán, az egyesület aktív idegenvezetőjének ötlete nyomán a 2020 méter magas Kőhavasra (Petrosz-csúcs) esett a választás.
A túrához 19-en csatlakoztak. A résztvevők a már korábban jól bevált módszerrel, GAZ 66-os bérelt teherautóval tették meg a táv első szakaszát. Így nagyjából 1500 méterről indult a gyalogtúra a Mencsely-gyephavasról. A Kőhavas csúcsáig káprázatos tájakon 8,5 kilométeres távot kellett leküzdeniük. Útközben igazán érdekes sziklát fedeztek fel, amelyre az alábbi szöveg volt felvésve: „A havas a mezőgazdaság költészete. Ez az út épült Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter rendeletére 1909 évben.”
A fafaragómester arra is gondolt, hogy a kopjafát gyalogosan kell felvinni a csúcsra.
Tóth Gyula összeilleszthető két részből készítette el a 15×5 cm vastagságú, díszes emlékjelet.
Bíró András beszámolója szerint egyesek hosszabb, mások rövidebb távon, de mindenki kivette részét a kopjafa cipeléséből. A faragvány felállításából is többen kivették a részüket. Vasrúdra illesztették, köveket hordtak össze „talapzatnak”.
A csúcson rövid avatóünnepséget tartottak, amelyet Varjú Zoltán vezényelt le.
A kopjafán a következő felirat olvasható: „Múltunk tisztelete a jövőnk békéje!”
– Az elmúlt évszázad rengeteg terhet rótt a magyar nemzetre Kárpát- medence szerte, ezen belül Kárpátalján az utóbbi évek is komoly kihívások elé állították a kisebbségben élő magyarokat. Az itthonmaradásra biztató szavakat: Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! című gyönyörű versének szavalása erősítette meg bennünk – írta Bíró Andás. – Ekkor már kinek az arcán, kinek a lelkén folytak a forró könnyek.
Mindennek ellenére olyan töltést kaptunk ismét, ami megerősít: Igenis, itthon maradok!
Nehéz lélekkel, nehéz terepen indult tovább az összekovácsolódott túracsoport. A Kőhavasról a Hoverla (Hóvár) irányába kb. 1,5–2 kilométer és 500 méter szintvesztéssel értek el Ukrajna legmagasabb hegyének nyergébe, ahonnan meghódították a 2061 méter magas csúcsot. A csapat egy része – visszavárva a többieket – 1900 méteren megpihent.
– Mi várja a Hoverla csúcsán az oda látogatót? Embertömeg, szuvenírárusok garmadája, szemét, törött üvegcserepek szerteszét. A csúcs egyik-másik szegletén zenét bömböltetnek. A kilátás gyönyörű, de az állandó zsongástól élvezhetetlen – fogalmazott András.
A Hoverla nyergétől 7 kilométeres ereszkedés várt még az elcsigázott túracsoportra majd, 1000 méteres szintvesztéssel. Az esti órákban értek le a Kozmoska turistatelepre, ahol a már korábban említett GAZ 66-os teherautó várt rájuk.
„Érezzük, hogy egy új közösség épül. Leraktuk az alapokat, és tovább építünk!” – zárta élménybeszámolóját a honismereti vezető.
