Hivatalosan is eldördült a 2020. október 25-re kiírt önkormányzati választás startpisztolya. Szeptember 5-én kezdetét vette a jelöltállítás időszaka, ami e hónap 25-ig tart. A valóságban persze már jóval korábban elkezdődött a választási keringő, de a legizgalmasabb szakasz még előttünk áll.
Az október utolsó vasárnapján esedékes politikai véleménynyilvánítás merőben más lesz az eddig megszokottakhoz képest. A decentralizációs reform keretében Kárpátalján 64 kistérség jött létre, és a 13 járás is 6-ra redukálódik. Miközben az ukrán politikai hangoskodók a Beregszászi járás miatt hisztériáznak, a Nagyszőlősi járással való egyesülés eredményeként a gyakorlatban a legmagyarabb járásunkban kisebbségbe kényszerítik a magyar választókat. Jelentősen csökken közösségünk százalékos részaránya a Perecsenyi és a Nagybereznai járásokkal kiegészülő Ungvári és a szintén nagyot duzzadó Munkácsi járásban. Az új kistérségek közül 13–14-ben tud számottevően labdába rúgni a magyarság. Maga a lebonyolítás is nagyon bonyolult lesz, ember legyen a talpán, aki eligazodik majd a szavazólapokon, egy-egy adott párt mellett az adott körzetben indított jelöltjeik közül is választanunk kell majd. Az elemzők is elismerik, ez lesz az eddigi legbonyolultabb szavazás, emiatt szinte képtelenség modellezni a várható tendenciákat. Egy biztos: a szokásosnál is nagyobb mértékű lehet az elrontott, s emiatt érvénytelenített voksok száma.
Az elkövetkező két hónapban nem fognak unatkozni sem a politológusok, sem a politika iránt érdeklődést mutató átlagpolgárok, hogy magukról a politikusokról, jelöltekről ne is beszéljünk. Alapos átalakulás előtt áll a Kárpátaljai Megyei Tanács. Sokan azt jósolják, a 64 tagú képviselőtestületnek több, mint a fele kicserélődhet. Ennél is nagyobb mozgásokra számíthatunk a járási tanácsok esetében, míg a kistérségek eleve új formációk, a legtöbb helyen egy-egy település 2 képviselőt küldhet majd a kistérségi önkormányzati testületekbe.
Kárpátalján várhatóan a regionális politikai erők gyűjtik majd be a voksok többségét, az országos pártok közül a hatalompártnak minősülő Nép Szolgája mellett a Petro Porosenko vezette Európai Szolidaritás, a Julija Timosenko nevével fémjelzett Batykivscsina, és az oroszbarátnak tekinthető Ellenzéki Platform – Az Életért reménykedhetnek még számottevő támogatásban. A helyi képződmények közül a négy befolyásos parlamenti képviselő – Horváth Róbert, Valerij Luncsenko, Vaszil Petyovka és Vladiszlav Poljak – által életre hívott Ridne Zakarpattya és a Viktor Baloga fiának nevével kampányoló Komanda Andrija Balogi rúghat labdába. Érdekes formáció továbbá a Za Majbutne, amit Igor Kolomojszkij mágnás éppen aktuális projektjének tartanak, s minden régióban az adott elitre támaszkodnak. Vidékünkön a közelmúlt egyik legismertebb figuráját, Olekszandr Ledida korábbi kormányzót nyerték meg kampányarcnak, kiegészülve az ex-régiósok bázisán létrejött Vidrodzsennya befolyásos embereivel.
Az előttünk álló kampány során arra is fel kell készülnünk, hogy az ukrán pártok nagyobb figyelmet szentelnek majd a magyar többségű kistérségekre. Ennek fő oka, hogy a közigazgatási átalakítások eredményeként igencsak megnő az új hromadák jogköre és befolyása. Emiatt arra lehet számítani, hogy az ukrán pártok mindent elkövetnek azért, hogy listáikon az adott közösségben ismert és megbecsült magyar közéleti szereplőket vegyenek fel a listájukra. Figyelembe véve azt, hogy sajnálatos módon zátonyra futottak a magyar–magyar egyeztetések, félő, hogy a magyar testvérharcnak sok helyen más pártok lehetnek az igazi nyertesei. Erre figyelmeztetett korábban két ismert helyi politológus is, Mihajlo Selemba és Dmitro Tuzsanszkij, akik egyenesen azt mondták, az idei választási küzdelmeknek a magyar pártok lehetnek a legfőbb vesztesei, ha valóban elmarad a megegyezés.
Tegyük hozzá azt is, a koronavírus-járvány miatti szigorított határhelyzetből adódóan aligha tud mindenki hazajönni október 25-én, aki kénytelen külföldön keresni a kenyerét. Az viszont biztató, hogy a lapunk által kezdeményezett heti kérdésünk eredményeiből ítélve a magyar közösségünk megfélemlítésére irányuló kísérletek nem igazán érnek célt, ez csak keveseket riaszt vissza, sőt, úgy tűnik, akár mobilizáló hatású is lehet. Az viszont egy merőben más kérdés, hogy külön indulás esetén a kárpátaljai magyar választópolgárok milyen hányada megy el szavazni? Lapunk nem reprezentatív felméréséből is egyértelműsíthető, hogy a döntő többség a magyar egység híve. S akkor azokról még nem is szóltunk, akik magyarként hajlandóak más pártokra szavazni…
Dunda György
