Céltudatos és határozott, a gyerekekkel azonban elnéző. Nem tűri az igazságtalanságot. Meglehetősen kritikusan szemléli a világot, ám saját magával szemben is kemény. Amit a fejébe vesz, amellett a végsőkig kitart. Mindig is pedagógus szeretett volna lenni, ezért nem volt rest több diplomát is szerezni. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Szaniszló Erzsébet, a Gálocsi Elemi Iskola igazgatója.
– Gyerekkori vágya vált valóra a tanítással.
– Emlékeimben élénken él a szovjet időszakban nagyon népszerű üzenetküldési szokás, amikor is az ünnepek alkalmával szüleink levelezőlapokon köszöntötték egymást. Már akkor a nekem nem tetsző betűket piros tollal szépítgettem. A családtagok, rokonok mondogatták is, hogy tanár lesz belőlem. Később sem lankadt az érdeklődésem ez iránt, szerettem tanulni, mondhatni stréber gyerek voltam. Számomra egyértelmű volt, hogy a pedagógusi pályán fogok elhelyezkedni, nem is láttam más utat magam előtt. Egyetlen célom volt. Az, hogy tanár legyek. Ezért 2000-ben felvételiztem az Ungvári Nemzeti Egyetem filológia karára, melyet sikeresen be is fejeztem.
– Tizenhat éve pedagógus.
– 2004-ben kezdtem a Gálocsi Elemi Iskolában. Az oktatási osztályról jelezték, hogy a munkaköröm megköveteli a szakdiplomát. Ezért jelentkeztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alsós tanító képzésére. 2010-ben kineveztek az oktatási intézmény igazgatójává. 2012-ben újabb változás következett, összevonták az iskolát a helyi óvodával. Így lettem a Gálocsi Oktatási-Nevelési Komplexum vezetője.
– Emellett folytatta tanulmányait.
– Az új felépítésű intézmény igazgatójaként úgy éreztem, az óvodások is megérdemlik, hogy megfelelő szakember gondoskodjon a fejlődésükről. Ezért 2017-ben elvégeztem a Munkácsi Állami Egyetem óvodapedagógiai szakát. De itt sem szeretnék megállni, titkos vágyam még egy történelem szakos diploma megszerzése. Emellett a jelenleg különösen aktuális digitális oktatás témakörében is folytatok tanulmányokat. Tehát nálam működik az élethosszig tartó tanulás.
– Mi változott az elmúlt évek során?
– Pályám elején összevont osztályokban dolgoztunk, tehát az 1-2., illetve a 3-4. osztályosok egy tanteremben voltak. Azóta változott a helyzet. Emellett intézményünkben működik a helyi roma gyerekek iskolai felkészítésével foglalkozó program, melyet én vezetek, az ukrán törvények szerint ugyanis minden 5. életévét betöltő apróságnak legalább egy évet óvodában kell töltenie.
– A felnőttekkel vagy a gyerekekkel könnyebb?
– Úgy vélem, a kicsik őszintébbek. Él bennük a kíváncsiság, minden iránt érdeklődnek, és a válasz is foglalkoztatja őket.
– Türelmes?
– Alapvetően igen. Olyan típusú ember vagyok, akinek a hátán fát lehet vágni. Ám van egy határ, melyet ha átlépnek, onnan nincs tovább. A gyerekek azonban nagyon nehezen tudnak kihozni a sodromból.
– Kitartó?
– Az vagyok. Amit eltervezek, azért a végsőkig harcolok. Az utolsó utáni lehetőséget is meg kell ragadni a kitűzött cél eléréséért, a közösség jövőjéért és fennmaradásáért.
– Van egy kislánya. Ő is tanító néni lesz?
– Sába 6 és fél éves, már második osztályba jár. Nem ég a vágytól, hogy a nyomdokaimba lépjen. Ilyen korban a gyerekeknek még nem is lehet kiforrott elképzelésük a jövőjüket illetően, leginkább a rám háruló rengeteg papírmunkát látja. A matematika és az olvasás érdekli, ám a zene és tánc sem áll távol tőle.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– A Palágykomoróci Magyar Hagyományőrző Társaság tagjaként énekelek a helyi Nefelejcs leány-asszonykórusban. Megnyugtat a kertben való munkálkodás. Ragaszkodom a földhöz, melyért dédszüleink annyit dolgoztak. Nagyon szeretek olvasni, már gyermekként is mindenevő voltam e tekintetben. Felnőttként leginkább a klasszikusokat kedvelem, filmekből pedig a kosztümös a favorit.
– Hová utazna el szívesen?
– Az aktív pihenés híve vagyok. Nagy álmom Skócia. A hegyek szépsége magával ragadó, a könyvek alapján pedig csodás képet festettem magamban a tájról. Kíváncsi vagyok, a valóságban is ilyen szép-e.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
– Igen, egyre jobbnak. Régebben naivabb voltam, az idő múltával azonban bizalmatlanabbul viszonyulok az emberekhez. Ez néha nem jó, ám a csalódásoktól edzettebbé váltam.
– Könnyen alkalmazkodik?
– Fiatalabb koromban ez is jobban ment. A magánéletemben már határozottabb vagyok, számomra idegen dolgot nem engedek közel magamhoz. A munkahelyemen azonban nem okoz gondot a rugalmas hozzáállás.
– Sok barátja van?
– A közeli barátokat egy kezemen meg tudom számolni. Részemről ez tudatos döntés volt. Nem vagyok haragtartó, nem is szeretem fenntartani a gyűlölködést, így sok mindenkivel jóban vagyok, ám ők inkább ismerősök mint barátok.
– Korán kelő típus?
– Minden reggel valami újat ígér, ezért igen. Inkább hamarabb lefekszem, hogy kihasználhassam a másnap lehetőségeit.
– Hogy áll a pontossággal?
– Igyekszem mindenütt a megbeszélt időpontban megjelenni. Aki rám szánja az idejét, azt megtisztelem azzal, hogy az övét sem herdálom el.
– Félig üres vagy félig tele a pohár?
– Két lábbal állok a földön, rám inkább a realista hozzáállás a jellemző. Nem élek álomvilágban, és úgy vélem, ez juttatott el oda, ahol most vagyok.
– Beismeri a hibáit?
– Igen, sőt, néha túlzásba is esek e téren. Nyílt és kemény önkritikát gyakorlok magammal szemben, és másoktól is hasonló elvárásaim vannak.
– Mik a céljai?
– Megmaradni a helyemen, ezáltal segíteni a közösséget, amelyik számít rám.
Csuha Ivett
