Múltidéző séta Ungváron

Fantasztikus időutazásra invitál Literáti Tetyana magyar nyelven megjelent könyve

Az időutazás sajátos lehetőségét tárja elénk Literáti Tetyana Múltidéző séta Ungváron című könyve, amelynek bemutatójára a minap sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A szerző Elveszett Ungvár cikksorozatának – amely azonos címen könyvalakban is megjelent – magyar vonatkozású fejezeteit Makusina Rehó Viktória ültette át magyar nyelvre. A visszaemlékezések, újságcikkek és korhű dokumentumok alapján idézi meg a megyeszékhely 20. század eleji mindennapjait, a virtuális sétát temérdek korhű ungvári kép és régi képeslap teszi igazán különlegessé. A könyv hiteles bepillantást enged a város egykori hangulatába, az Ungvár életében meghatározó szerepet játszó családok életébe és történetébe megismerhetjük jellegzetes épületeit, egykori utcáit.

– Betekinthetünk a többnemzetiségű, de ugyanakkor összetartó lakóinak hétköznapjaiba, életszemléletébe, beleélhetjük magunkat a monarchia korabeli provinciális kisvárosnak, a cseh idők tartományi székhelyének és a szovjet korszak megyeszékhelyének hangulatába – a könyv Ungvár történetét felidéző előszavának egyik mondatával kezdte köszöntőjét Buhajla József. A könyvbemutató házigazdájaként Magyarország ungvári főkonzulja rámutatott arra, hogy a többségi nemzethez tartozó, és a kisebbségben lévő emberek itt mindig békében, nyugalomban és egyetértésben éltek egymás mellett. A diplomata bizakodását fejezte ki az iránt, hogy ez a békés együttélés a folytatásban is így lesz, és a jelenleg feszült ukrán–magyar kapcsolatok is rövidesen sínre kerülnek majd.

Dr. Zubánics László történész a kötet bemutatásakor kiemelte, a történelem és helytörténetírás mellett elhelyezkedő lokális történelem sokkal közelebb áll az emberekhez, hiszen valahol részeseivé is válnak ennek.

– A történelem folyamata során rengeteg tudás elveszett, mind Ungváron, mind a környéken igen jelentős tudományos, kutató-, nyomdai élet zajlott. Nagyon sok minden megjelent, és a legújabb kornak az egyik fontos feladata, hogy egyrészből összeszedje annak az összetört tükörnek a darabkáit, ami Kárpátalját, Ung-megyét, Ungvár történelmét jellemezte. Megpróbálja úgy összeragasztani azt, hogy egy darabka se hiányozzon belőle. És gyakorlatilag vissza tudja tükrözni a régmúlt időknek az illatát, hangulatát, gondolatvilágát, amely Ungvárt és a többi északkelet-magyarországi várost jellemezte – fogalmazott a történész, aki kiemelte, hogy a szerző és a fordító személyében egy fantasztikus páros jött össze, és ehhez csatlakozott egy remek szerkesztői munka. Ez a 20. század második felében 30-40 ezer lakosú város sokkal többet adott ennek a régiónak, mint amit a lélekszámától várni lehetett volna. A kötet egyfajta inspirációul szolgálhat egy hasonló jellegű kiadvány megírásához Munkács, Beregszász, s a többi kárpátaljai település helytörténetét illetően. De Ungváron is van még rengeteg felfedezni való történet a levéltárakban és újságkötegekben.

A kötet szerzője, Literáti Tetyana magyarul szólt a jelenlévőkhöz és mondott köszönetet a könyv készítőinek, majd ukrán nyelven folytatta. Arról beszélt, hogy 2014 végén kezdte el írni az Elveszett Ungvár címet viselő cikksorozatát, amelyből eddig három kötet jelent meg.

– Amikor elkezdtem ezt a munkát, magam sem gondoltam, hogy ez a projekt ilyen hosszú és mély lesz.

Ám, amikor felkerestem az őshonos ungvári értelmiségi családokat, és meghallgattam a történeteiket, egyszerűen magával ragadott a korszak szelleme. A legemlékezetesebb számomra, amikor a könyvben is szereplő Kaluja család leszármazottja, Vera néni elolvasta az édesapjáról szóló történetet, könnybe lábadt szemmel azt mondta: „Az én édesapámnak két emlékműve van: az egyik a Kálvárián, a temetőben, a másik pedig a kálváriáját feldolgozó cikkben.” Egy idő után azt éreztem, hogy nemcsak az érintett családoknak, hanem az egész városnak fontos, hogy megismerje ezeket a történeteket – mesélt a cikksorozatról az újságírónő, amely a Prozak.info hírportálon és az Uzsgorod hetilapban láttak napvilágot. Az olvasók kérésére ezek az írások kerültek később kiadásra könyv formájában. Az első kötet ugyanezzel a címmel 2017-ben jelent meg, amit azóta két újabb ukrán nyelvű is követte. Az utolsó kötet idén nyáron látott napvilágot Mesterségek és szakmák címmel.

Makusina Rehó Viktória fordította magyar nyelvre a szerző szabatos, olvasmányos stílusú írásait. Zubánics László mellett a szerző is kihangsúlyozta, hogy a fordító magas színvonalú munkát végzett.

– Viktóriának nem volt könnyű dolga, ugyanis korabeli megfogalmazásokkal és terminusokkal tűzdelt a szöveg, amelynek „magyarítása” nem kis feladat volt – jegyezte meg Tetyana.

– Nehéz volt, de élveztem – kezdte Makusina Rehó Viktória. – Az első cikkek megjelenése óta figyelemmel követtem Tetyana írásait. A sorozat magyar vonatkozású fejezeteit először a Kárpátalja hetilapban kezdtük publikálni. Gyakorlatilag az első perctől ennél merészebb álmokat dédelgettünk, szerettük volna, ha ez könyv formájában is megjelenik. Tavaly év elején keresett meg Kovács Sándor szerkesztő a könyv ötletével. Természetesen igent mondtam. A könyv szoros együttműködéssel a szerzővel és a szerkesztővel fél év alatt készült el.

A járványhelyzetből fakadóan a könyvbemutatón személyesen nem lehetett jelen Horváth Zoltán György, a kötetet gondozó magyarországi Romanika Kiadó igazgatója és Kovács Sándor eszenyi születésű helytörténész, a könyv szerkesztője, a Kárpátaljai Spektrum sorozat szerkesztője, valamint Grezsa István miniszteri biztos, aki egészségi okok miatt maradt távol. Üdvözletét Buhajla József tolmácsolta a jelenlévőknek. Horváth Zoltán és Kovács Sándor videóüzenetben beszélt a könyv megszületésének hátteréről, készítésének kulisszatitkairól.

– Amikor Tánya első cikkeit elolvastam, rögtön beleszerettem az írásaiba, folyton az motoszkált a fejemben, hogy ezeket vétek lenne elzárni az ukránul nem értő olvasók elől – fogalmazott Kovács Sándor,

aki elmondta, 2019-ben találkozott először a szerzővel, amikor is átadta neki az Ungvárral kapcsolatos kutatásai anyagait, hogy hasznosítsa saját belátása szerint. Ekkor vetette fel, hogy írásaiból jelentessenek meg egy magyar nyelvű kiadást. Elmondta, hogy a könyv megjelenését Grezsa István közbenjárásával az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

Végezetül elmondta, hogy a könyv 39 fejezete 296 színes oldalon 211 archív fotót, 82 archív képeslapot, 26 illusztrációt, 8 térképet és 112 mai fotót tartalmaz.

A könyvbemutatót megtisztelték jelenlétükkel a könyvben szereplő magyar családok még élő hozzátartozói. Kótyuk Istvánné Kaluja Veronika, Kontros Irén és Fizer Mária megköszönte a szerzőnek azt az áldozatos és rendkívül szorgalmas kutatómunkát, amellyel bemutatta családjukat és egyben feltámasztotta Ungvár elfeledett történetét.

Szabó Sándor