Mindig meglepődöm, milyen sokféleképpen lehet Kárpátaljához kötődni, vagy éppen elszakadni tőle. Sok emberrel beszélgetek, akik vidékünkön élnek és dolgoznak, többen külföldről tértek vissza, míg mások innen végleg elszármazva máshol próbálnak szerencsét. Szülőföldünk valakinek ugródeszka, másnak süllyedő hajó. Van, aki itt kezd önmegvalósításba, míg más elvarrja a szálakat. Akad, aki állandóan csak panaszkodik és élhetetlennek tartja ezt a helyet, míg másnak elhagyni Kárpátalját olyan lenne, mintha a szívét szakítanák ki.
Hallottam egyszer egy anekdotát, ami gyakran eszembe jut vidékünk kapcsán. A nagypapa a falu határában lévő mezőn dolgozik az unokájával. Arra jár egy idegen, és megkérdezi: mondja, uram, mi jellemzi ezt a falut, megéri ide betérni? A bácsi vakarja a fejét, majd így szól: nem is tudom, mondja, maga milyen faluból jön? Milyenek ott az emberek? A járókelő elkezdi az ecsetelést – jaj, ne is kérdezze, mindenki olyan undok, magánakvaló, gonosz szerzet, a faluban minden lepukkant, nincs ott semmi. Az öregúr sóhajt: no, ez a falu is pont ilyen!
Kicsivel később ismét arra jár egy turista, aki ugyanezt kérdezi nagyapótól. A bácsi ismét visszakérdez – halljam előbb, miféle hely az, ahonnan maga jön? Az ismeretlen lelkesen vázolja: csodaszép községből származom, olyan kellemes és szép ott minden! Magának is látnia kellene, milyen dolgos, rendes emberek lakják. A bácsika bólogat, s így szól: elhiszem, a mi községünk is ugyanilyen! Jól fogja itt érezni magát.
Az unoka értetlenkedve odahajol és megkérdezi: tessék már megmondani, hogy lehet az, hogy az egyiknek ezt mondta, a másiknak meg azt? Milyen akkor ez a falu valójában?
A nagyapa megsimogatta a gyermek fejét és így szólt: olyan, amilyen te magad vagy. Ha keserűséggel vagy tele, és a negatívumokat látod ott, ahonnan eljöttél, máshol sem fog rózsásabbnak tűnni a helyzet. Legyen szó bármilyen helyről. Ugyanez igaz fordítva is. Ha a szíved hálával van teli, pozitívan állsz az élethez, akkor megtalálod a szépet még ott is, ahol nem épp fényűző a helyzet. A belső elégedettségünket vagy elégedetlenségünket vetítjük ki a világra. Minden olyan, amilyennek látni szeretnénk. Mások világnézetén viszont nem tudunk változtatni. Mindegy, mit mondok az utazóknak, az semmin sem változtat. Olyannak ítélik meg a mi falunkat is, mint a saját magukét, fiam.
Az ország nyomorúságos gazdasági, egészségügyi, infrastrukturális helyzetéről nem vitatkozom senkivel. Arról sem akarok meggyőzni senkit, milyen gyönyörű tájak vannak itt, mennyire finom a dobronyi paprika, a Bereg-vidéki bor vagy az eredeti hucul brinza (ami mellesleg hamarosan az UNESCO Világörökség-listájára is felkerülhet).
Csak annyit mondok: mielőtt a címben feltett kérdésre válaszolnánk, jól nézzünk magunkba!
Simon Rita
Kiemelt kép: a Borzsa-havasok északnyugati gerincénél
