Fizikusként a szó rendes és átvitt értelmében is tudja, hogyan kell energiát termelni. Lendületes, igazi társasági ember, aki mindig észérvekkel próbál meggyőzni másokat. Nem kell a szomszédba mennie egy kis humorért. Kitartása és türelme gyakran lankad, ha nem látja értelmét a tevékenységnek. Nem jellemző rá a halogatás. A tanítás mellett még két olyan szenvedélye van, ami kikapcsolja, ellazítja. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Lenya György, a Salánki Középiskola fizikatanára.
– A közeljövőben örömteli esemény elé néz.
– Apa leszek. Kisfiút várunk. Viktóriával 2016 óta vagyunk együtt, ez lesz az első gyermekünk.
– Miből tartja el a családot?
– Pedagógus vagyok, de sok mindenbe belefogtam már az évek során, amiben pénzkeresési lehetőséget láttam. Mindig igyekszem valami kis pluszkeresetet összehozni a tanári fizetés mellé. Egy időben vállaltam villany- és vízvezeték-szerelést, fűtési rendszerek beüzemelését a faluban. Szeretek zenélni, ez a hobbim. Születésnapokra, keresztelőkre, szűk körű lakodalmakra járok megrendelésre. Gyerekkoromban rendőr vagy katona szerettem volna lenni. Aztán átgondoltam. Az általános iskola után könyvelőnek tanultam Nagyszőlősön. A szakiskolát befejezve az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának fizika szakára felvételiztem.
– Mikor kezdett tanítani?
– A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban kezdtem a pályafutásomat. Az alapképzés után álltam munkába, mert fizikatanár-hiány volt. Négy évet tanítottam. A líceummal párhuzamosan már Salánkon is oktattam, mert ott is szükség volt fizikatanárra. Egy kisebb szünet után újra visszatértem a pedagóguspályához, két éve már kizárólag a Salánki Középiskolában vagyok.
– A fizikát hogy lehet megszerettetni a gyerekekkel?
– Sok múlik a tálaláson. Hogyan magyarázzuk, mire hívjuk fel a figyelmet. Nekem nagyon megtetszett a tanári szakma, szeretek a gyerekekkel foglalkozni, ezért igyekszem mindig érdekes órákat tartani. A tantárgy gyakorlati oldalát, a hasznosságát bemutatni. Azoknak, akik autószerelőnek, villanyszerelőnek készülnek, ez az alap. Viszek mindenféle eszközöket, illetve évente legalább kétszer valamilyen kísérleti bemutatót, tudományos fizikai előadásokat rendezek.
– Szigorú pedagógus?
– Igen, nagyon. Sokszor fel is emelem a hangom.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Ha az illető hosszasan részletez valami badarságot, akkor elveszítem a türelmemet. Aminek nem látom értelmét, azzal nem szeretem húzni az időt. Ez néha ahhoz vezet, hogy félbehagyok olyan dolgokat is, amiből lehet, valami jó sülne ki.
– Hogyan kezeli a koronavírus miatt kialakult helyzetet?
– Tudományosan állok a témához, hosszú lenne részletezni. Röviden: átverés-szagú az egész, túllihegik a dolgot. Engem nem rettentett meg a vírus.
– A zene és a tudomány a szenvedélye.
– Nagyjából 19 éves korom óta zenélgetek. Az egyetemi éveim alatt kezdtem Ungváron. Aztán itthon a faluban egy nyarat végigvittem disk jockeyként. A felszerelésem megvolt, így adottnak tűnt, hogy belevágjak. Egyedül járok a rendezvényekre, de sajnos most a karantén miatt nincs semmilyen összejövetel.
Nem szeretek tétlenül ülni, ilyenkor esténként a tudománnyal foglalkozom. Olvasgatok, számolgatok. 2017-ben írtam egy tanulmányt, amit benyújtottam egy pályázatra, és kijutottam Svájcba, a részecskegyorsító CERN központba. Tíz napot töltöttem ott, hihetetlen élmény volt. Vannak saját elméleteim, amiket később szeretnék publikálni. Biztos vagyok benne, hogy tudnék valami újat mutatni. Annyi félbehagyott kutatásom van, csak időt és motivációt kellene találnom, hogy befejezzem őket, majd publikáljam, bemutassam másoknak is.
– Kitartó?
– Mások szerint nem vagyok túl kitartó, és ezt nekem is be kell látnom. A kvantummechanika például több órára le tud kötni, de nem mindig jutok el odáig, hogy befejezzek egy-egy kísérletet, levezessek végig egy egyenletet. Ha úgy érzem, nincs valamiben potenciál, félbehagyom. A tanítás az egyetlen, ami mellett feltétel nélkül kitartok.
– Ön az, aki másokat sürget, vagy Önt sürgetik?
– Változó. Nem szeretek lazsálni. Ha valamit kitalálok, ahhoz rögtön nekikezdek. Nem jellemző rám a halogatás. Bármibe belekezdtek, de ha nem megy, akkor hamar abba is hagyom.
– Hogyan kezeli a stresszhelyzeteket?
– Higgadtan. Nagyon ritkán borulok ki úgy igazán. A munkámhoz nagyon türelmes vagyok. Ha konfliktus alakul ki, megpróbálom megbeszélni a dolgokat, és észérvekkel elmagyarázni, hogy miért kell azt másképp csinálni. Ha hibáztam, azt könnyen beismerem. Nem jellemző rám, hogy hirtelen letorkolok valakit. Inkább felhívom a figyelmét arra, miként tudná másképp csinálni, és ha nem teszi úgy, annak mi lesz a következménye. Nem szeretek hevesen vitatkozni, mert a kiabálás csak tovább szítja az indulatokat és még több stresszt okoz.
– Milyen emberi tulajdonságokat nem tolerál?
– Nem szeretem a nagyképű, lekezelő embereket. Én az efféle viselkedést próbálom elkerülni. A hozzátartozóim azt mondják, egyszerű, barátságos ember vagyok.
– Mivel lehet jobb kedvre deríteni?
– A zene mindenre gyógyír. Meg a család és a jó baráti társaság. Szeretek társaságba járni, beszédes, vicces ember vagyok.
– Jövőbeni terv?
– Egy saját üzletet akarok nyitni a faluban, ami az itteni emberek a hasznára válna. Szakmai téren a tudományos munkáimat szeretném rendszerezni, és publikálni a kutatásaimat, észrevételeimet. Ám ehhez anyagi háttér is kell, és talán még néhány év, hogy megérjenek bennem a gondolatok.
Simon Rita
