Tavasszal mindenkit felkészületlenül ért a karantén miatt bevezetett távoktatás. Ősszel a hagyományos módon kezdték meg a tanévet, ám sejthető volt, hogy rövid időn belül ismét át kell térni a digitális oktatásra. Így is történt, az őszi szünidőt megtoldották egy kis a karanténnal, majd fokozatosan, előbb az alsó osztályosok, majd a felsősök is visszatértek az iskolába. A felsőoktatási intézményeknek vegyes oktatást javasoltak.
Ez a huzavona már tart egy ideje és valószínűleg még nincs vége. Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arról érdeklődtünk olvasóink körében, hogy szerintük megsínylik-e a gyerekek a távoktatást?
A reakciógombos szavazásra közel 300-an reagáltak, és 46-an hozzá is szóltak. A nagy többség – 252 felhasználó – szerint negatív hatással van a gyerekekre a távoktatás, mindössze 6-an gondolják úgy, hogy nem fogják megsínyleni a gyerekek. A legtöbb hozzászóló a kérdés alatt csak annyit írt: igen, nagyon.
Horváth Katalin nyelvész úgy fogalmazott: „Az egész társadalom megsínyli. Alulképzett nemzedék nő fel”. Egy másik megjegyzés szerint: „Tömeges elhülyítés folyik. Milyen nemzedék fog felnőni?”
Egy ideig csak az alsósok jártak be, ám e héttől már mindenki visszaülhetett az iskolapadokba. A kérdéssel kapcsolatban felkerestük Zunko Andrea pedagógust.
Az Ungvári Magyar Tannyelvű Elemi Iskola és Drugeth Gimnázium oktatója szerint is vannak hátulütői a távoktatásnak.
– Mind a gyerek, mind a tanár és a szülő is megsínyli ezt a periódust – jegyzi meg Zunko Andrea. – Az alsósok, főleg az első osztályosokmég igénylik, hogy fogják a kezüket, szokják a környezetet, ismerkedjenek egymással. Nekünk is van két lányunk, ezért nemcsak pedagógusként, de szülőként is van rálátásom a helyzetre. A napközis begyakorlás is hiányzik nekik, a csoportmunka, a sikerélmény. Látom, mennyit felejtettek a kicsik a szünidő és a távoktatás alatt. De a felsősöknek is rossz, mert nincs azonnali visszajelzés, egy-egy nehezebb témánál le is maradhatnak. A videóórák nem elegendőek a tudás megalapozásához. A tanár magyaráz, de nem látja, hogy a gyerek figyel-e, érti-e. Az órán, ha valaki feltesz egy kérdést, a többiek is okulnak belőle, a táblánál, a feladat megoldása közben is tanulnak, ez online nincs. Állítom, hogy a távoktatás mindenki számára plusz terhet jelent, így több időt töltenek a tanulással, mint a hagyományos oktatás során. Be kell jelentkezni, le kell tölteni, aztán vissza, meg kell keresni, újra kell indítani stb.
Nincs is minden családban 2-3 eszköz, hogy egyszerre tanulhassanak a gyerekek, illetve olyan internet, ami bírná a terhelést.
A tanároknak, főleg a magyar nyelv- és irodalomszakosoknak saját tartalmat kell gyártani, mert az interneten nem sok olyan videó van, amit használhatnánk itt, Kárpátalján, és amit a gyerek is megértene. Ez rengeteg idő és energia, a számonkérés megszervezéséről már nem is beszélve. A legérthetőbben és legegyszerűbben próbáljuk átadni az anyagot, hogy mindenki dolgát megkönnyítsük, és elkerüljük a színvonal csökkenését is. És itt jön képbe a szülő, mert sok gyereknek még segítségre van szüksége, le kell ülni vele tanulni, le kell ellenőrizni, hogy elküldte-e, jó helyre ment-e a feladat, halad-e a gyerek, a tanárral is tartani kell a kapcsolatot… Végtelen körforgás, ami új, szokatlan még. A hagyományos iskolai rendszer már jól bejáratott, működőképes szerkezet volt, a távoktatásban még nincs ekkora tapasztalatunk.
1-2 hét kimaradást még be lehet hozni, a tananyagot össze tudjuk húzni, ám ha ismét távoktatásra kerülne sor, huzamosabb ideig, az beláthatatlan következményekkel járna.
Nagyon reméljük, hogy továbbra is járhatunk iskolába, és a szükséges óvintézkedések betartása elegendő ahhoz, hogy megmaradjon a személyes kapcsolat. Ám a realitásokat látva ez igencsak kétes…
Simon Rita
Aktuális kérdésünkre Facebook-oldalunkon szavazhatnak.
