A tavasszal ránk zúduló világjárvány felrúgta az eddig érvényes munka törvénykönyvét is. A tömeges megbetegedések, karanténok, obszervációk arra kényszerítették a vállalatokat, változtassanak a megszokott munkarenden.
A Legfelső Tanács márciusban némiképp módosította a törvény 60. cikkelyét, ezáltal megengedve a távolról végzett munkát, illetve a dolgozók ideiglenes „karanténos” szabadságoltatását. A koronavírus miatt kialakult helyzet elhúzódása, méreteinek nagyobbodása azonban újabb módosításokat igényelt.
November 3-án a Ráda első olvasatban el is fogadta azokat a törvénymódosításokat, melyek figyelembe veszik az új kihívásokat.
Mit foglal magában a távmunka?
A távmunka nem azonos az otthon végzett tevékenységgel. Utóbbi ugyanis akkor lehetséges, amennyiben a munkaadó jóváhagyta az otthoni munkahely felszereltségét, balesetmentességét, hiszen ezekért a foglalkoztató a felelős.
A távmunka nincs konkrét helyiséghez kötve, elvégezhető bárhol, ahol megteremthető a megfelelő információs összeköttetés.
A törvénymódosítás arról is szól, hogy távmunka esetében az azt végző személy maga felel az esetleges balesetért. A foglalkoztatás e formája továbbra is a munkaadó engedélyéhez van kötve. Az ő joga előírni a munkavégzés idejét, napi/heti beosztását.
Bevezethető a táv- és az irodai munkavégzés kombinációja, amikor bizonyos időt az alkalmazott köteles a munkahelyén tölteni.
Az egyre gyorsabban változó körülmények még jobban felértékelik az írásban, azaz a szerződésben lefektetett munkafeltételeket.
A távmunka némiképp módosította a dolgozó anyagi felelősségét előíró paragrafusokat is. Aki a cég által vásárolt munkaeszközt használja, az annak elvesztése, megrongálása esetén 100 százalékos anyagi felelősséget is visel.
Az első olvasatban elfogadott törvénytervezet sok apró dologra is kitér. Ezek tökéletesítése a képviselőkre vár. Mi csak reménykedhetünk, hogy a második olvasatra már egy működő, a foglalkoztatók és a munkavállalók számára is előnyös törvényt kapunk.
Csuha Ivett
