Fiatal, sokoldalú, barátságos hölgy, aki több mint tíz éve áll a katedrán. Szívesen bővíti tudását vesz részt továbbképzéseken, de mindennap hagy időt az elcsendesedésre, hiszen számára nagyon fontos, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is feltöltődjön. A 35 éves pedagógus számos hobbija között ott van a manikűrözés.A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Nagy Beáta, a Nagydobronyi Református Líceum bibliaismeret- és egyháztörténelem-tanára, logopédus.
– Zápszonyban született és jelenleg is ott él. Napi szinten ingázik a munkahelye és az otthona között. Ez mennyire fárasztó?
– Egyértelműen az, viszont már hozzászoktam az ingázáshoz. 12 éve csinálom. A debreceni tanulmányaim idején hetente jártam haza. Télen fárasztóbb, illetve nagyobb gondot jelent a körülményes közlekedés.
– Hol végezte a tanulmányait?
– A Debreceni Református Kollégiumban végeztem a gimnáziumi tanulmányaimat, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Vallástanári szakán szereztem diplomát.
– Frissdiplomásként azonnal a szakterületén kezdte az oktatást?
– Igen, mivel a vallástanári szak akkor indult el, amikor a mi évfolyamunk kezdte a felsőfokú tanulmányait. Azelőtt nem volt ilyen. Néhányan tanultunk eme szakirányon Kárpátaljáról is, akiknek nagy többsége az egyetem befejezése után haza is jött. Itt a Kárpátaljai Református Egyház elhelyezett minket egy-egy gimnáziumban.
– Tehát Nagydobronyban „ragadt”?
– Igen. 2008-ban kezdtem el dolgozni. Kezdetben nevelőként is tevékenykedtem, mivel kevés óraszámban oktattam egyháztörténelmet és bibliaismeretet. Ennek legfőbb pozitívuma az volt, hogy jobban megismertem a diákokat, bensőségesebb kapcsolatot tudtam velük kialakítani azáltal, hogy úgymond együtt éltem velük. Több lehetőség nyílt a beszélgetésekre a lelki kapcsolat építésére.
– E tantárgyak is kapcsolatban állnak a tanulók lelkivilágával.
– Én elsősorban Isten igéjét próbálom közelebb vinni a gyerekekhez. Emellett az a célom egy tárgyi alaptudása is legyen a diákoknak. Nehéz feladat, mivel minden osztályhoz másképp kell közelíteni, mások a kérdéseik. Próbálom őket gondolkodásra nevelni, hogy az üzenetet levetítsék saját életükre, és merjenek kérdezni.
– Kisgyerekként mi szeretett volna lenni?
– Igazság szerint a kedvenc tantárgyam mindig is a matematika volt. Egy időben matektanár szerettem volna lenni. Ám ez nem tartott sokáig. Fiatalon megismertem Istent, sokat jártam ifjúsági alkalmakra, a tiszteletes kérésére többször is bizonyságot tettem a hitemről. Amikor az igét hirdettem, feltöltődtem. Az elhívási igém: „Aki másat felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25). Ezt rendre megtapasztalom azóta is. Először lelkésznek készültem, de Isten mást helyezett elém. Amikor a jelentkezésemet készültem beadni, az éven a KRE nem ajánlott lányokat lelkésznek. Ekkor nyílt a vallástanári szak. A tananyag nagyon hasonló volt, csupán pedagógiát és pszichológiát kellett pluszban tanulni. A következő éven lehetőségem lett volna átjelentkezni, de akkorra világossá vált, hogy nem az az én utam. Vallástanárként is hirdethetem Isten szavát.
– Hogyan teltek a diákévek?
– Nagyon szerettem, főként az egyetemen. Az első esztendő meghatározó volt. A tanulás terén maximalista voltam, ami egészen az egyetem végéig kitartott.
– A maximalizmus a mai napig végigkíséri?
– Igen. Ha valamibe belekezdek, azt 120 százalékosra szeretném teljesíteni. Viszont előfordul, hogy nem megy valami, nincs rajta Isten áldása, akkor azt inkább elengedem.
– Most is aktívan részt vesz a gyülekezete életében?
– Amennyire az időm engedi, igen. Annyira sokrétű a munkám, a szolgálatom, hogy csupán hétvégén tudok gyülekezetbe járni. Nem mindig van lehetőségem úgy szolgálni itthon, ahogy szeretnék, főként az idő hiánya miatt. Amiből tudom kiveszem a részem, és a családom is.
– Közben kitanult logopédusnak is…
– Az utóbbi években egyre több dolog érdekel. A tanárommal még korábban ismerkedtem meg egy ifjúsági szolgálat keretében. Kiderült, hogy ő az egyetlen magyar nyelvű logopédus a környékünkön. Mivel ő Szegeden tanult, a sors úgy hozta, hogy visszatért oda. Nem szerette volna szakember nélkül hagyni az itteni gyerekeket, így elindított egy tanfolyamot. Néhány embert maga mellé vett, tanított. Én konkrétan a „pöszeségre” szakosodtam. A szakember a líceumban is fogadott heti rendszerességgel, és így lehetőségem volt bepillantani egy logopédus munkájába. Megtetszett, és én is belevágtam.
– Melyek a leggyakoribb problémák, amivel logopédushoz fordulnak?
– Az egyik a pöszeség, a másik pedig, amikor a gyerek nem akar elkezdeni beszélni. A következő cél, hogy ilyen irányba is tovább fejlesszem magam.
– Eddig főként a tanári tevékenységéről esett szó, ha jól tudom, manikűrösnek is kitanult. Mikor volt ilyesmire ideje?
– Szeretem hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Volt egy olyan nyár, amikor semmivel sem tudtam lekötni magam és beiratkoztam egy ilyen tanfolyamra. Ez azonban csak hobbi szinten van jelen az életemben. Kikapcsol egy szép köröm elkészítése, az új motívumokon való ötletelés, és ezáltal el tudok vonatkoztatni a mindennapok fáradalmaitól. Az időhiány mellett azért sem csinálom, mert ha ezt is profi szinten akarja végezni az ember, akkor folyamatosan fejleszteni kell magát. Úgy gondolom, nem ez a legfontosabb az életemben.
– Van más is, amit szívesen végez, ha ideje engedi?
– Nagyon szeretek utazni, kirándulni. Ezenkívül, mióta logopédus vagyok, elkezdtek érdekelni a készségfejlesztő játékok. Kinézek valamit az interneten, aztán rajzolok, festek, vágok. Jó, amikor észreveszem, hogy a gyerekeknek is tetszik egy-egy ötletem és tudjuk hasznosítani a foglalkozásokon.
– Most a koronavírus miatt az utazások elmaradnak. Mennyire viselte meg ez a vírushelyzet?
– Eleinte nehéz volt megszokni, hogy alábbhagyott az állandó pörgés. Reggeltől estig emberek között vagyok, ennek hiányához hozzá kellett szokni. Az online oktatás új kihívásokat, új pedagógiai módszerek alkalmazását, plusz tanári feladatokat hozott magával, amihez alkalmazkodni kellett. Egy idő után már ez is lekötött.
– Milyen területen próbálta még ki magát korábban?
– A teológiai tanulmányaim alatt elvégeztem egy hároméves képzést az egyházi művészetekkel kapcsolatban. Így, amikor beindult a Nagydobronyi Falumúzeum, két évig ott dolgoztam múzeológusként. Ezen a területen a gyűjtési munka tetszett, a régi tárgyak felkutatása. Ezenkívül amióta a líceumban is tanítok, hittanórákat tartok a helyi cigány óvodában is.
– Mennyi ideje jut saját magára, az elcsendesedésre? Miből merít erőt a mindennapok fáradalmaihoz?
– Számomra nagyon fontos az „énidő”, amikor egyrészt pihenek, lelkileg és testileg is megnyugszom. Az ige az, ami feltölt. Erre mindennap szánok időt, hiszen Isten minden napra utat mutat. Hétvégén pedig egyéb dolgokra is igyekszem időt szakítani.
– Könnyen barátkozik?
– Igen. Fontosak számomra a barátaim, akik közül sokakkal ritkán találkozom. Mindegyikük más helyre került, többen vannak Magyarországon, az itthoniak közül is néhányan külföldre költöztek.
– Az Ön fejében is megfordult már, hogy külföldre költözzön?
– Jelenleg itt a helyem, hiszen Isten ide helyezett. Amikor befejeztem a teológiát, nyolc év után sem fordult meg a fejemben, hogy ott maradjak. Nagyon szeretem a tanítást, a munkahelyem, azt a közösséget, amiben vagyok, ahol szolgálhatok. A jövőt viszont nem ismerem, de tudom, hogy Isten azt is tökéletesen eltervezte számomra.
– Mivel lehet leginkább kihozni a sodrából?
– Az emberi butasággal és a hazugsággal. Néha apróságokat is a szívemre veszek, de amikor átértékelem a helyzetet, belátom a hibáimat.
– Milyen álmai, céljai vannak a jövőt illetően?
– A családalapítás. Még nem találtam meg az igazit. A szolgálatot azonban mindig elsőrendűnek tekintettem. Úgy hiszem, hogy a párválasztás is Isten kezében van.
– Ha visszamenne az időben, változtatna-e valamin?
– Nyilván hisz „X” év elteltével másként látunk bizonyos dolgokat.
– Mit üzenne az olvasóknak így karácsony előtt?
– Azt, hogy az adventi várakozásunk legyen áldott időszak, amikor Isten közelségében elcsendesedve békességre, és örömre találunk. Tudjuk mindig, minden körülmények között megvárni, kivárni az Úr akaratát és cselekvését az életünkben. Akkor is, ha néha Isten felülírja a mi elképzeléseinket, céljainkat, mivel egyedül az Ő terve tökéletes számunkra. Azt mondja az Ézsaiás 55, 8-9: ” Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Bara Tünde
