A közösség szolgálatában │KISZó-háttér

A beregszászi római katolikus gyülekezet bázisa.

A Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház több egy százéves épületnél. A hely szellemisége, történelme, a közösség, azok a programok, amelyek évről évre egyre jobban összekovácsolják a híveket, a kívülállókat is megérinti. A gyülekezetben mindig akad segítő kéz, ha szükség van valamire. A koronavírus-járvány idején kissé mérséklődött a ház forgalma, az ünnep előtt pedig a szó átvitt és valós értelmében is elcsendesedett a közösség.

Simon Rita

– Mi célt szolgál az épület?

– Egy háromszintes multifunkciós házról beszélünk. Elsősorban a helyi római katolikus egyházközség hitéletének, programjainak a színtere – magyarázza Pohilecz Szilveszter, a létesítmény vezetője. – Hitoktatás zajlik itt, egyházi és kulturális rendezvényeket, lelkigyakorlatokat, táborokat szerveznek nálunk. Az épületben kapott helyet a tizenöt főt befogadni képes fiúkollégium, ahol a főiskola hallgatói laknak. Az épületen osztozunk még a Beregszászi Szent Anna Karitász szervezet égisze alatt működő szeretetkonyhával is.

Heti 6 napon készítenek meleg ételt 45-50 rászoruló számára.

A zarándokház 12 szobával rendelkezik, melyek szükség esetén lakhelyet biztosít az egyházközség helyi, illetve külföldi vendégeinek.

– Általában nyüzsgés jellemzi a házat.

– Jól kialakított és beütemezett rendszer szerint zajlanak az alkalmak, a koronavírus-járvány előtt sokkal nagyobb volt a forgalom, de még ebben az időszakban is, az előírások betartásával megtartottuk az állandó összejöveteleket. Élettel teli, szó szerint közösségi ház a miénk, amely az egyházközség és a város szolgálatában áll. Minden évben megszervezzük a Katalin-bált, ami idén sajnos elmaradt, de a jótékonykodás nem. A vírus sok programunkat keresztül húzta, de ez nem vette el a kedvünket.

Próbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből, és arra fordítani ezt a „nyugalmat”, hogy összegezzünk, új terveket szőjünk, és ami a legfontosabb: elcsendesedjünk.

– Fel tud idézni néhány különleges pillanatot?

– Amióta lehetőségem van a közösségi házban dolgozni, annyi élményben volt részem, oly sok impulzust kaptam, hogy nehéz választani. Az intézményben számos program valósul meg, így lehetőségem volt több különböző dologba is bepillantani mind a fiatalokkal való munkába, mind a karitatív tevékenységbe. Ez a hely számomra is rengeteg élményt adott, új barátokat, ismeretségeket köszönhetek neki. A munkám során a közösségemnek is hasznos tagja lehetek, valamint – mivel egyházi intézményről van szó – néha kicsit megállva alkalmat kapok a lelki feltöltődésre is.

Ráadásul úgy érzem, nem kell messzire mennem az új élményekért, hanem azok jönnek el hozzám.

– Milyen célokat tűztek ki a jövőre nézve?

– Hála Istennek az épület szerkezete rendben van, a végleges állapotát 2017-ben nyerte el a ház. Nemrég Linner Bertalan emlékszobát alakítottak ki az egyik részlegben. A dísztermünk, ahol egy állandó kiállítást tartunk fenn a doktor úr emlékére, nyolcvan főt képes befogadni. Megtekinthetők az egykori használati tárgyai, molinókon olvasható az életrajza, munkásságának tényei. Valami hasonlót szeretnénk Pásztor Ferencről is. Életének, munkásságának felkutatása még folyamatban van. Szerencsére van pár ügyes doktoranduszhallgató a gyülekezetben, akik hajlandóak elmélyedni a témában. Ha összegyűlik az anyag, közkinccsé tesszük az életéről szóló összefoglalót.

– Ön hogyan készült a karácsonyra, és mit tanácsolna másoknak?

– A karácsony előtti időszaknak nem csak a környezetünk, hanem a lelkünk feldíszítéséről is kell szóljon. A ünnepi készülődés izgalmában meg kell állni egy pillanatra és elmélyülni a Megváltó eljövetelének örömében, keresni a jócselekedetekre való lehetőséget a környezetünkben, hogy ezáltal a lelkünk is ünnepi díszben várja ezt a napot.

 

A Beregszászi Római Katolikus Egyházközség tulajdonában lévő épületet 1904-ben építették azzal a céllal, hogy egyházi magyar iskolaként működjön. A terület Csehszlovákiához való csatolása után a 30-as években Pásztor Ferenc beregszászi plébános kezdeményezésére az épületre még egy emeletet építettek iskolabővítés céljából. A szovjet érában az ingatlant elvették az egyháztól, különböző szakközépiskolát, később elemi iskolát létesítettek benne. 2002-ben az egyház visszakapta az akkorra már romossá vált épületet. Voltak próbálkozások a felújítására, de az egyház önerőből nem tudta megoldani a munkálatok finanszírozását. A hittantermet, közösségi termeket, zarándokházat, ingyenkonyhát magába foglaló közösségi ház rendbehozatala 2013-ban kezdődött.