Bár némileg csökkent az ukrán–orosz háborús konfliktus kiújulásának veszélye azáltal, hogy Moszkva elkezdte visszavonni katonáit Ukrajna határai mellől, de az általános aggodalom ettől még nem szűnt meg, mindenki árgus szemekkel figyeli a frontvonal térségéből érkező híreket, s nem kevésbé azokat a nagypolitikai rezdüléseket, melyekből sok minden kiolvasható.
Dunda György
2015 óta nem volt akkora a feszültség a régióban, mint ezekben a hetekben. Az Ukrajnában élők most bármilyen negatív értesülés, történés hatására megijednek. Ez egy természetes reakció. S bár mi itt Kárpátalján több, mint ezer kilométerre vagyunk az érintett területektől, de egy háború rémképe minket is ugyanúgy aggodalommal tölt el.
Nyilvánvaló, ebben a politikai játékban Moszkva és Washington a főszereplő, utóbbi oldalán ott a Nyugat. Ukrajna sajnálatos módon csupán az elszenvedője a nagyhatalmak erőfitogtatásának, amolyan „ütközőzóna”. A konfliktus kiéleződésével Oroszország a régióban gyakorolt befolyásos szerepét próbálja demonstrálni, megerősíteni azt. Igyekszik félelmet kelteni, jobb alkupozícióhoz jutni. A másik oldalon a Nyugat, illetve Washington Ukrajna bátorításával, a Kijev iránt elkötelezett politikájával bőszíti az orosz medvét. Leginkább abban bízhatunk, s a politikai bejelentések is ezt erősítik, hogy a szemben álló felek most csak a tárgyalási pozícióikat erősítik, a háttérben mégiscsak megállapodnak, valójában nem érdekük a háborús állapotok kiújulása, mert olyan időket élünk, amikor egy lokális konfliktus könnyen európai, vagy akár világmértékű háborúskodáshoz vezethet, s itt nem csak a klasszikus harcászati eszközökkel vívott háborúra kell gondolni.
Egy újabb fegyveres adok-kapok ismét térdre kényszerítené Ukrajna gazdaságát, amelyet amúgy is súlyosan megviselték az utóbbi évek válságai, kezdve a 2004-es „narancsos forradalomtól”, a 2008–2009-es gazdasági krízisen, a 2014-es Euromajdanon, illetve az azt követő donbászi és krími történéseken keresztül egészen a mostani pandémiáig.
Saját bőrünkön tapasztaljuk, az ország gazdasága roppant törékeny, egy háborús konfliktussal terhelve pedig félő, hogy teljesen összeomlana a szociális ellátórendszer. Ukrajna így is Európa legszegényebb a között van nyilvántartva, miközben a megélhetés lassan semmivel sem kerül kevesebbe, mint a velünk szomszédos uniós tagállamokban.
És akkor a behívások réméről még nem is szóltunk. Amikor 2014–’15-ben hatalmas katonai behívási hullám volt,
jól emlékezhetünk, milyen sokan távoztak külföldre, ők többnyire ott is maradtak, az elvándorlás negatív hatásaiba pedig jobb, ha bele sem merülünk…
Általános mozgósításról pillanatnyilag nincs szó, reméljük, ez így is marad. Feltétlen örömteli tény, hogy Oroszország elkezdte visszarendelni csapatait az ukrán határszakasz közeléből, ezt akár a deeszkaláció jeleként is értékelhetjük, de messzemenő következtetéseket ebből azért ne vonjunk le.
A határőrség megerősítette az orosz csapatkivonást a Krímről
Az ukrán elnök üdvözölte az orosz csapatok visszavonulását országának határától, amiért köszönetet mondott a nemzetközi partnereknek a támogatásért, Moszkvát persze kifelejtette a sorból. „A határunkon lévő csapatok számának csökkenésével arányosan csökken a feszültség. Ukrajna mindig készenlétben van, de üdvözöl bármilyen lépést, amely a katonai jelenlét csökkentésére és a Donec-medencei helyzet enyhítésére irányul. Ukrajna békére törekszik. Köszönet a nemzetközi partnereknek a támogatásért” – írta az államfő üzenetében. Volodimir Zelenszkij arra reagált, amely szerint Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter elrendelte az orosz déli és nyugati katonai körzetben zajló harckészültség-ellenőrzés leállítását, és utasította a vezérkart, valamint a katonai körzetek és a légideszant egységek parancsnokait, tervezzék meg és kezdjék meg a csapatok visszavonását állandó állomáshelyükre.
Zelenszkij egyúttal meghívta Vlagyimir Putyint egy tárgyalásra, aminek helyszínéül a Donbászt jelölte meg.
A Kremlben viszont sajátos válasszal szolgáltak. Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy kész ukrán hivatali partnerét, Volodimir Zelenszkijt fogadni, de Moszkvában. Hozzátette, ha az ukrán elnök a Donec-medencei rendezésről akar tárgyalni, akkor a donecki és a luhanszki „népköztársaságok” vezetőjével kell találkoznia és csak azután harmadik országok képviselőivel, köztük Oroszországéval. Putyin megjegyezte, hogy Kijev az utóbbi időben számos, a kétoldalú viszonyt romboló lépést tett. Mint tudjuk, Moszkva a Donec-medencei konfliktust ukrajnai belső konfliktusnak, Kijev pedig orosz agressziónak tekinti. Ez belátható időn belül nem is fog megváltozni.
A Kreml vezetőjének válasza negatívan érinti Zelenszkijt, szögezte le Olekszij Jakubin.
A lapunknak rendszeresen nyilatkozó politológus szerint az ukrán elnök indítványát politikai aikido-fogással az orosz államfő visszairányította a feladónak, amivel patthelyzetbe hozta Zelenszkijt.
Jakubinnak meggyőződése, az ukrán elnök azért nem tesz érdemleges és valóságos lépéseket a donbászi válság megoldása érdekében, mert tart a radikális erők fellépésétől, a szélsőjobbos szavazók haragjától.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
