Mérlegen Zelenszkij két éve │KISZó-háttér

Immár két éve annak, hogy Volodimir Zelenszkij elfoglalta Ukrajna elnöki bársonyszékét. A 2019. április 21-én megtartott második fordulóban az addig csak komédiázó elnökjelölt a voksok 73,22 százalékát zsebelte be. Tavaly már csak a választók fele támogatta volna jelölését, míg ma már ott tartunk, hogy csupán a lakosok 24,9 százaléka szavazna rá, azaz harmadára esett vissza a támogatottsága. Az országban egyre csak nő az elégedetlenség, az ellenzéki médiumokat elhallgattatják, politikai és gazdasági sikerekről nem igazán beszélhetünk. Elemzésünkben megpróbálunk rávilágítani arra, mit és hogyan rontott el a független Ukrajna hatodik államfője.

Dunda György

Az ígéretek ellenére semmilyen strukturális reformfolyamat nem zajlott le az elmúlt két esztendőben, fő választási mottója – miszerint véget ér a szegénység korszaka – szintén dugába dőlt, akárcsak a donbászi tartós béke megteremtésének illúziója. Társadalomkutatók szerint még soha nem volt olyan apátiában az ukrán társadalom, mint manapság.

Holott olyan szépen és reménykeltően indult minden.

A soha korábban nem látott támogatottsággal elnökké választott Zelenszkij valóságos diadalmenettel foglalta el az elnöki hivatalt, ahol igyekezett saját bizalmasaival körbe venni magát, akárcsak a megválasztásában kulcsszerepet játszó, a Nép Szolgája című szatirikus filmsorozatban tette.

Az elnöki adminisztráció 13 kulcsfontosságú pozíciójából 7-be korábbi Kvartal-’95-ös társait ültette. A folytatás is jól sikerült, az előrehozott parlamenti választásokon a már említett filmből kölcsönzött pártja, a Nép Szolgája példátlanul nagy arányú győzelmet aratott. 43 százalékos választási sikerével egymaga szert tett a törvényhozási többségre, amire addig soha nem volt példa. Úgy tűnt, ez a stabil kormánytöbbség képes lehet a gyökeres változások elérésére, a korrupt és hazug politikai rendszer letörésére, de csakhamar rá kellett jönnünk: illúzió volt a csodavárás. Csak az nem csalódott, aki nem várt semmit…

Emberek milliói azonban elhitték neki, hogy valóban véget vethet a szegénységnek, a szovjet érához hasonlóan minimálisra csökkenhetnek a rezsidíjak, a háborútól megviselt kelet-ukrajnai régióban újra eljöhet a béke.

Merthogy ezek voltak az államfő legfőbb ígéretei, de hogy ezekből mi lett, felesleges is részletezni. A kárpátaljai magyar kisebbség esetében még kiegészíthetjük a sort azzal is, hogy bizakodtunk, visszakaphatjuk az előző elnök regnálása során elvett anyanyelvhasználati jogainkat, de csalódnunk kellett. Nemhogy rehabilitáció nem történt, de újabb jogfosztások érték maroknyi közösségünket…

Ukrajna mindenkori állapotát alapjaiban határozza meg, hogy az aktuális elnök milyen viszonyban van az országot a markukban tartó oligarchákkal. Petro Porosenko egy volt közülük, tőle nem lehetett csodát várni, de Zelenszkijtől azt remélték, hogy akár csak a filmjében tette, a valóságban is fogást talál rajtuk és letöri hegemóniájukat.

Két év múltán kijelenthető: nem sikerült.

Mára úgy fest, hallgatólagos alkut kötött az ország legnagyobb pénzmoguljaival, aminek a lényege, hogy a hatalom csak imitálja az oligarchikus klánrendszer elleni harcot, míg ők a maguk részéről nem kritizálják őt hatalmas médiaholdingjaikon keresztül, a kivételt csak az oroszbarát Viktor Medvedcsuk és a hozzá tartozó médiák jelentik, vagy inkább jelentették, hiszen lakat került rájuk.

A politikai adok-kapoknál a hétköznapi embert jobban érdekli saját pénztárcájának a súlya. Mifelénk mindig is érzékeny téma a rezsidíjak alakulása.

Olekszandr Honcsarov, az Ukrán Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatója kiszámolta: 2020-ban 22 százalékkal nőttek a kommunális díjak, miközben csökkentést ígértek. A folyamat az idén is folytatódik, a földgáz ára éppen májustól drágult. Senkit nem kell emlékeztetni, Zelenszkij tarifamérséklést ígért, s csak azért nem emelkedtek az árak már januártól, mert országszerte tiltakozó akciók kezdődtek, ami időleges meghátrálásra kényszerítette a hatalmat, de a fűtési szezon elmúltával azonnal újra meglépték az emelést.

Mindezek fényében és az általános gazdasági helyzetből kiindulva nem meglepő, hogy a Socis felmérése szerint az ukrajnaiak 72,8 százaléka tekinti rossznak a gazdaság állapotát.

Zelenszkij ténykedését 57,1 százalékuk tartja dilettánsnak, 16,3 százaléka pedig populistának.

A meglehetősen kritikus értékítélet fő oka, hogy a lakosok 54,2 százalékának romlott a pénzügyi helyzete az elmúlt két évben, 83,7 százalék tartja nehéznek az ukrajnai megélhetést, s ez még akkor is igaz, ha tény, a romló helyzetért nagyban felelős az az általános válsághelyzet, amit az életünket már több mint egy éve megnyomorító Covid-pandémia és annak következményei idéztek elő.

Zelenszkij próbálkozott azért ezzel-azzal, tavaly márciusban például lecserélte a kabinetet, ám Denisz Smihal érkezésével sem fordultak egy csapásra jóra  a dolgok, ezt támasztja alá a 4,2 százalékos gazdasági visszaesés is.

A járványkezelés sem úgy sikerült, hogy az kirakatba illő legyen. A vakcinálás terén Európa sereghajtói vagyunk, s ugyan nyilatkozatok szintjén nagy az optimizmus, de szakértői becslések szerint a mostani tempóval akár 3-4 évbe is telhet, mire az ország 40  milliós lakosságát beoltják.

Forrás:
KISZó

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó